Félsz a haláltól?

Nem.

Ha holnap meghalnék se érdekelne.

Én valamiért abban hiszek,hogy létezik reinkarnáció és folyamatosan születünk és meghalunk csak különböző életekben.

Akkor csak abban bíznék az új életem boldogabb lesz,mint a mostani.

Ha pedig nincs semmi,akkor csak annyit szeretnék,hogy a családom mellé kerülhessek és örökre együtt aludjunk.

Aki nem fél az vagy hazudik, vagy annyira fiatal még, hogy nem érintette még még a gondolata sem, vagy depressziós.

Páran írták, ami a lényeg. Nem maga a halál, hanem a hozzá vezető út amitől sokan félnek. Illetve itt hagyni dolgokat, embereket.

A halál természetes. Ahogy az életösztön is. Azért élünk, mert ösztönösen félünk a haláltól.

Ezert nem lépünk le az autó elé, nem eszünk mérget, vagy iszunk savat, vagy ugrunk be egy vulkánba..

Nagyon jó kis könyveket lehet olvasni ezekről a dolgokról, szociológia, filozófia, pszichológia, viselkedés tudomány.

78%

Mesélj. Vagy az nem megy, mi?

Én csak attól félek, hogy a halálom után mi fog majd velem történni. A teljes megsemmisülés gondolata nagyon félelmetesnek tűnik számomra. Nem akarom elveszíteni a gondolataimat, az érzelmeimet és mindent, amit az eddigi életemben felépítettem.

A halálom módjától viszont egyáltalán nem tudok félni, arra inkább csak kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lesz majd és hogy hogyan fog megtörténni. A testi fájdalmaktól egyáltalán nem félek. Számomra csak a lélek fájdalma jelent valódi szenvedést. Lelki fájdalomban viszont már nagyon sokszor volt részem életemben, tehát még azzal is szembe merek nézni.

Attól sem félek, hogy valamikor majd a környezetemben élő emberek is meg fognak halni. Én nem vagyok képes emberekhez kötődni. Nem tehetek róla, ilyen vagyok és kész. Nekem nem hiányozna senki sem, ha meghalna, ha pedig én mennék el innen, engem sem siratna senki- habár a halálom után valószínűleg nem tudnék már erről sem.