Az emberek, miért nem becsülik meg eléggé az életet?
Ha meghal valaki, akkor mindenki, mondjuk pl a teljes család gyászol. Ha megszületik valaki, akkor mindenki boldog, s gratulálnak.
De mi van az élettel? Miért nem becsülik meg eléggé az élő életet?
Miért nem ünnepelnek meg mindent, foglalkoznak ezzel, ált. Nem a boldogsára, s a mások boldogítására összpontosítabak, hanem szinte mindenki csak kvázi "megszokásból" éli életét.
Ez miért van?
És miért nincs pl az élet világnapja?
Vagy mikor ünnepeljük meg, hogy élünk?
válasza: válasza:
válasza:Milyen hülyeség nem lehet mindig megállás nélkül ünnepelni az életet. Aki élvezi az életet azon lehet nem is látod. Furcsa lenne folyamatosan föl-alá ordítozva futkozni mindenkit ölelgetni, hogy élek ge*ci ünnepelj!
Amúgy ha ilyen bölcs vagy miért ide irogatsz ahelyett, hogy azon gondolkozz mindjárt meghalsz szóval ünnepelni kell.
válasza: válasza: válasza:Néha megnézek egy-két olyan felvételt, ami tudatosítja bennem azt, hogy a sok panaszkodás ellenére van minek örülni, van mit megbecsülni, van miért hálásnak lenni.
Komolyan, aki nem lát ilyen felvételeket, az nem hiszi el, hogy más emberek milyen körülmények között élnek.
Ezzel nem azt mondom, hogy ha van valamilyen vágyad, akkor ne kezdjél el érte dolgozni, hanem egyszerűen becsüld meg azt amid már MOST, ebben a pillanatban is a rendelkezésedre áll.
válasza: válasza:Hát relatív. Nem azt mondom, hogy minden nap mindennek örülni kéne (bár ez sem lehet egy rossz dolog..:), de azért...
Nem az van, mint aminek lennie kéne. Legalábbis sok esetben.. Máshogy kéne hozzáállni dolgokhoz, nagyon sok embernek.
Ezt talán még az iskolában kellene megtanítani a fiataloknak, hogy becsüljék meg azt amijük van, a családjukat, a barátaikat, s legfőképp talán önmagukat, és azokat, amik körülveszik őket.
Én pl mindig örülök, ha kapok valamit valakitől (legyen szó szinte bármiről is), és boldog vagyok (tényleg) ha más emberekkel, ismerőseimmel, családommal találkozok. De néha még annak is örülök, ha egy szimpatikus "idegennel" találkozok/látom az utcán, tömegközlekedésen.🙂
Annak viszont nagyon nem örülök, sőt szinte minden boldogtalanságomat az okozza, ha valami, amire szükségem lenne, az nincs, vagy nincs sehol a környezetemben. Na az a rossz az élet(em)ben.
A többi, meg ami összejön, azt meg szeressük, az tesz boldoggá, az ad amolyan sikerélményt.
Bár csak több boldog (jellegű), akár mosolygós embert látbék útközben, és főleg a családomban is.
Szerintem valamit még nagyon nem találtunk fel, vagy alkalmaztunk még mi emberek, ami ráébresztene, hogy az élet jó! Az élet szép!
Éljük életünk, csak a jó dolgokról "feletkezünk" meg...
Hisz pl Budapesten, de akár az egész országban sem nagyon tesznek az emberek boldogságáért. Pedig azért fizetnek az emberek, hogy szórakozzanak is... pl (miért?) nincs egy vidámpark Pesten évek óta? Vagy miért nincs egy "fiatalok negyede" hel,, ahol minden fiatal boldog és mosolygós, ismerkedős lenne?!
Ilyenekre miért nem gondolnak a nag, szakik... a pénzesek... az országot/országokat vezetők?!
Szerintem itt a probléma alap forrása, nem mutatják meg, nem adják oda, és nem tanítják meg a boldogságot az embereknek. De nem?
válasza:Azért nem becsülik meg, mert elvesznek a részletekben. Jaj a számlák, jaj egy dolgozat, jaj a szomszéd megint füvet nyír.. Elfelejtenek komplexen gondolkodni, nem a jót látják meg, hanem a helyzetek negatív oldalát. Hiszem, hogy igaz a mondás miszerint az életünket 10%-ban a történések, míg 90%-ban az azokra adott reakcióink határozzák meg.
Emberek, becsüljetek meg minden napot! Minden kósza napsugarat, egy falra vetülő szép árnyékot, az akadályokat -mert ezek formálnak minket, a laza napokat, finom kajákat, jó társaságot! Mert erről szól az élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!