Milyen módszer vált be a gyors tanuláshoz?

Most akkor tanuláshoz, vagy magoláshoz?

Képletet úgy, hogy övezetek, bebizonyítom, onnan pedig tudom. Plusz sokat használom. Ez a gyakorlatban kb úgy néz ki, hogy órán bebizonyítja a tanár, én értem és innentől kezdve nincs dolgom ezzel.

Szavakat úgy, hogy szövegkörnyezettel együtt. Mondatokat tanulok, használok, sokszor elolvasom egy szöveget, átalakítom a sajátommá, de benne hagyom az új szavakat, hogy használjam őket. A szavak, amiket használok, pedig a szókincsem részei lesznek, megtanulom őket.

Évszámot pedig először elhelyezem korszakban és megpróbálom belőni, hogy mi mi után következett, így szűkíteni a kört. Vagy kapcsolók hozzá valami emléket, dalt, bármit. Igazából a töri nem volt az erősségem, volt, hogy nem álltam ötösre és eléggé utáltam is. De sokszor elmondta a tanár, nem évszámorientált volt (ott az atlasz).

Hál'istennek egyetemen nem kell magolni az én szakomon. És messzire elkerül a töri és minden humán tárgy. Szóval gondolatmenetemmel tanulok, gyakorolok, levezetem bebizonyítom. Módszer: mindent megtanulok, mert kiszelektálni hogy mi az, amit nem kell, mert már félig tudom sokkal több energia, mint megtanulni/kijegyzetelni és veszteséges is, mert kevésbé biztonságos. Leülök, és egybe minden.

Az, hogy rászánod az időt, hogy megértsd. Pl a képletet. Az évszám sem nehéz, ha ismered a kontextust. Ha képben vagy a teljes történettel, századra már nem nehéz elhelyezni az eseményeket. A konkrét évszámot is ki lehet találni az időrendiségre alapozva. A képlet ugyanez.

Sajnos nekem csak az vált be, hogy érdekelt a dolog és hogy egészben szemléltem az anyagot. Ha tudod az egészet "olvasmányosan", akkor könnyű az évszámok, fogalmak, képletek beillesztése is. Hiszen az csak a kivonata egy (számomra) izgalmas kontextusnak.