Nagyon gáz sztoritok van magatokról, vagy másról?
Egyszer mentem haza egy sötét utcában, ugatott nagyon egy kutya, elkezdtem ugatni én is hangosan, mellettem jött egy ember akit nem vettem észre, nagyon gáz.
14 éves lehettem, jött egy vendég, elég félős voltam akkoriban ezért nem mertem kimenni WC-re, volt egy üveg amibe bele akartam pisilni, de tele volt majdnem, megittaam az egészet egyszerre, majd rámjött egy hatalmas hányinger. Futtottam a WCre, majd sikerült telibe hánynom a folyosót, és ez anyám meg a vendég szeme láttára.
Ha ezekre gondolok rosszul vagyok még mindig :DDD
Barátnőmmel elutaztunk másik városba vásárolni. Dél fele kiültünk egy bazinagy térre ebédelni, de alig hogy megettük az ebédet, olyan hányinger tört rám, hogy instant odahánytam. Zacskóba, mert az volt nálam. Barátnőm még el is rohant nekem egy köteg zacskót venni. Később elmentünk ugyan ezen a téren jégkásázni, mert már jobban voltam, alighogy megittam a jégkását, szintén kihánytam az egészet, annyi különbséggel, hogy akkor már háromszor annyi ember volt körülöttünk, mint előtte, és mindenki engem bámult.
Barátnőm azóta is emlegeti (3 éve volt), de inkább örülnék, ha elfelejtené ezt az egészet.
A barátnőm nagyon csúnyán beszélt annak idején. Ének óra végén mentünk volna ki a terembol, a tanárnő is elindult az ajtó felé, ahogy a barátnőm és én is.
A barátnőm bevágott elém és a tanárnő elé, én a tanárnőt elengedtem, a barátnőm hallotta H elmaradtam mögötte, ezért megperdult és hangosan, ahogy kijött a torkán közölte volna velem, hogy "gyere már te f@sz", de meglepetesere a tanárnő volt mögötte. XD én szakadtam a röhögéstől, neki nagyon kínos volt.
Fiatalok voltunk és ostobák :D
A kilencvenes években voltam gyerek. Ugye ekkor indultak idehaza a kereskedelmi adók, és volt legalább 3-4 év, amikor a délutáni tévézést az jelentette (ugye mivel nekünk nem volt kábel tévénk), hogy az adott argentin, mexikói vagy brazil szappanoperákat néztük.
Akkor ment a TV2-n a Rosalinda, és nekem nagyon tetszett a főcímzenéje. Természetesen fonetikusan meg is tanultam, és amikor nem volt otthon senki, akkor mindig énekeltem. Egyszer annyira elkapott a hév, hogy amikor mentem az iskolába akkor is énekeltem. Megyeszékhelyen laktunk, de kertvárosi részen, ott reggel hét óra környékén nem nagyon voltak az utcán. Mivel üres volt én elkezdtem énekelni. Nagyjából egy utcát mentem így, amikor hallottam egy tüsszentést, és észrevettem, hogy egy középkorú nő van mögöttem, akivel kapcsolatban nem tudtam eldönteni, hogy mióta is lehetett mögöttem. Ekkor abbahagytam az éneklést, és elfutottam :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!