Ha egyszer így is úgy is meghalunk akkor miért érdekel minket hogy mások mit gondolnak rólunk?
Mert mondjuk még élünk. Vagy az nem számít?
Amúgy engem sem különösebben érdekel, de nem azért, mert egyszer úgyis meghalunk, hanem mert nem mások elképzeléseinek akarok megfelelni.
Nem tudom miért de az jutott eszembe (ha tényleg megtörtént) hogy a bibliaiában először isten senki között nem akart különbséget tenni, és ruhát sem akart hogy legyen az emberen, az ember döntse volt amikor fellázadtak isten ellen.
:d egyébként elég demotiváló a kérdés.
Nihilista vagyok. Nem hiszek a túlvilágban. A halál pillanata lesz az utolsó pillanat amikor még gondolkozol.
Nem szidom a vallásokat. Hasznos lehet. Csak nem tudok hinni.
Demotiváló a kérdés? Nem inkább szabaddá tesz? Ha úgy is csak egy esélyed van az életre, akkor nem akarnál megbánás nélkül élni?
Szerinted az erkölcs sem létezik?
Azt tapasztaltam hogy az ilyen gátlástalanabb emberek sokkal könnyebben jutnak el bizonyos szintekre mint mások. Sőt viszonylag magas szintre is. Persze a túlzott gátlástalanságnak megvannak a hátrányai is.
Nem vagyok szociopata vagy pszichopata. Van saját morális iránytűm ami szerint élem az életemet.
Én amúgy azt vettem észre hogy a győztesek nem játszanak a társadalom szabályai szerint. Ezt az egymásnak keresztbetevést a társadalom tagjai teszik íratlan de nem természetből adódó kitalált szabályokon.
Nem azt mondom hogy szegjetek meg olyan szabályokat ami miatt megüthetitek a bokátokat.
Azt mondom hogy attól még hogy valaki kritizál (mondjuk mert tetoválast akarsz) szarjátok le, csinaljátok meg azt a tetoválást és hordjátok büszkén mert csak egyszer éltek és bánni fogjátok hogy halgattatok rájuk
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!