Miért nem tud a hajléktalanok többsége kitörni az állapotából?

Senior Séf: Innen a mamahotelből nekem is utópia az önálló egzisztencia felépítése. Abból a zsebpénzből, amit a munkáltató ad, nem lehet egyedül élni. Ezért is vagyok inkább munkakerülő, mert annyiért nem vagyok hajlandó elmenni dolgozni. De ha mégis, akkor sem bírom néhány napnál tovább és elküldenek, vagy én nem tudok menni többé.

Tanulok egyébként, de még évek, amíg értelmes szakmám lesz. Addig fogalmam sincs, hogy mi a francot fogok csinálni. Csak terveim vannak. De mindig terv, terv, terv és semmi sem jött össze az elmúlt években úgy, ahogy szerettem volna. Engem már a csöves lét sem hatna meg, mert jelenleg amúgy sem látok más utat. Onnan meg jön vissza a franc. Hová jönnék onnan vissza? A szenvedésbe? Na ugye. Elég volt nekem ennyi kudarc. Annyit értem el az életben, mint egy 14 éves. Nagyra törő álmaim voltak, amire feltettem elég sokat és ez lett belőle.

Persze még most is igyekszem a magam módján. Bennem, mint félcsövesben, meg van az akarat. Ahhoz mondjuk nincs, hogy semmi pénzért dolgozzak. Akárhogy is, az nekem nem megy.

Tudom, hogy én hibás vagyok, de én már félig lecsúsztam és már innen is nehéz visszajönni.