Miért van az, hogy az LMBT leginkább az éretlen fiatalokat célozza és vonzza be?

40-es, így, hogy írtad, hogy a meleg pár házas volt tényleg csak a hotel tulajdonosait tudom hibáztatni. Az, hogy kiadják nekik a szobát nem bűn, úgyhogy itt érvényesül a földi jogok esete. A Biblia szerint maga az aktus a bűn, de az, hogy kiadnak egy ilyen szobát melegeknek sehogy sem bűn, mégcsak nem is segédkezés.

Ha eddig ez volt a megélhetésük, akkor kellett volna tudják, hogy hogyan mennek a dolgok.

Az természetes, hogy a nem házasok nem panaszkodtak, a házirendről a tulaj dönt, de az, hogy egy házas meleg pártól megtagadták az diszkrimináció, akkor nem lenne az, ha nem lettek volna házasok.

Amúgy is, ha hisznek istenben, akkor hisznek abban is, hogy majd ő kárpótolja őket ezért, feltételezve, hogy helyesen cselekedtek. Ez esetben meg fölösleges a felháborodásuk. Tudták, hogy megszegik a törvényt, mégis megtagadták tőlük a szobát, viseljék a következményeit.

Addig van vallásszabadság, amíg az nem sérti a törvényeket, az iszlámoknak sem engedik meg, higy kivégezzék a melegeket mondjuk Angliában, pedig nekik ezt írja elő a könyvük (nem emlékszem a nevére, talán a Korán).

A transzszexualitáshoz nem értek túlzottan, úgyhogy ezzel kapcsolatban nem bocsátkoznék találgatásokba. Arra viszont azért reagálnék, ahol kiforgatod a szavaim. A disszociatív személyiségzavar egy pszichés rendellenesség. A transzszexualitást én nem tekinteném annak. Előbbi egyértelműen negatívan hat a személy életére, míg utóbbi normális esetben nem, vagy csak kissé. Egyik sem gyógyítható, ám utóbbinál elérhető egy tünetmentes állapot, ahol az illető már nem elégedetlen a testével, hiszen megadják neki azt, amire vágyik.

Abban pedig biztos vagyok, hogy a jelenleg közel az összes tudományos- híroldal, publikáció és vélemény, amelyek tőlünk ezerszer okosabb, intelligensebb emberektől származnak hitelesebbek, mint ez a kontra.hu. :D

Sokan csak egy pillanatnyi hírnév kedvéért hazudják az ilyesmit, vagy csak az elnyomott vágyak iránt érzett gyűlölet kézteti őket arra, hogy letagadják a valóságot.

" Az, hogy kiadják nekik a szobát nem bűn, úgyhogy itt érvényesül a földi jogok esete"

Ezt légy szíves ne te döntsd már el, hogy mi a bűn, bízd az ő lelkiismeretükre. Tudod, a biblia szerint ami nem hitből van, az bűn. Ha ők úgy érzik, hogy a szoba kiadásával hozzájárulnak a bűnhöz, a szexuális aktushoz, akkor ez bűn a számukra, akkor is, ha te nem látod annak. (Ha a Biblia mélyebben érdekel, olvass pl a Rékábitákról, hogy ők mit tekintettek volna bűnnek, és ezért nem tették, és Isten nekik adott igazat)

"Tudták, hogy megszegik a törvényt, mégis megtagadták tőlük a szobát, viseljék a következményeit."

Viselik is. Nem tagadták meg a hitüket, inkább feladták a megélhetésüket.

"Ha eddig ez volt a megélhetésük, akkor kellett volna tudják, hogy hogyan mennek a dolgok."

Mint mondtam, évtizedek óta működtették a hotelt. (Annyit pontosítanék, hogy a meleg pár nem házas volt, mivel az eset 2008-ban történt, hivatalosan pedig csak 2014 óta van melegházasság Angliában. Regisztrált élettársi kapcsolatuk volt, a törvény szerint viszont ezzel ugyanolyan jogok illették meg őket, mintha házasok lettek volna.) A világ változott meg körülöttük, ők végig következetesen gyakorolták a hitüket.

"Sokan csak egy pillanatnyi hírnév kedvéért hazudják az ilyesmit, vagy csak az elnyomott vágyak iránt érzett gyűlölet kézteti őket arra, hogy letagadják a valóságot."

Itt már nyomatod a lobbi szövegét. Skatulyázd be magad is, másokat is, ha ez téged boldoggá tesz. De ha egyszer esetleg úgy találod, hogy nem tesz boldoggá az, hogy kiéled a homoszexuális hajlamodat, jusson eszedbe, hogy van kiút, nem vagy erre programozva. A transzok számára is van kiút, és ez nem a testük összeszabdalása. Ha viszont nem akarsz szembenézni a valósággal, akkor hidd azt, hogy mindenki, aki azt mondja, hogy megszabadult a homoszexualitástól, az hazudik, és minden transz, aki visszatért az eredeti neméhez, és így talált magára, szintén hazudik. Nem akarlak meggyőzni. Nekem elég, hogy tudok olyanokról, akikkel ez történt, az meg hogy mások letagadják, hogy ilyen nem lehet, mert nem fér bele az ideológiájukba, az legyen az ő bajuk.

Ezzel részemről lezárom a témát, mert nem látom értelmét annak, hogy a valóságot próbáljam bizonyítani.

Fogalmad sincs arról, hogy milyen melegnek lenni. Nem tudod, hogy milyen fájdalmakon mentem át csupán néhány éve. Utáltam magam, hogy őszinte legyek még mindig nem tudok magamra pozitívan tekinteni. Megpróbáltam mindent, hogy megváltozzak. Próbáltam fizikai és mentális úton is bűntetni magam. Régebben próbáltam hinni, imádkozni. Egyik sem segített, csak tönkretett. Nem akartam élni.

Sokszor már fáj hallani, ha az emberek azt hiszik, hogy mi ezt választjuk. Én bármit megtettem volna egy időben csak azért, hogy heteró lehessek. Semmi sem vált be. A végére nem volt semmi önbizalmam, semmi önértékelésem, depressziós lettem és nem egyszer majdnem tetlegességig fajultam az önutálatomat tekintve. Semmit sem hallottam a homoszexualitásról, csak annyit, hogy a környezetemben mindenki szerint undorító. Végül egy tanárom mondott egy sztorit, ami adott egy kis erőt, eleget ahhoz, hogy sikerüljön valamennyire magamhoz térjek.

Fogalmad sincs, hogy milyen érzés amikor melletted többen is arról beszélnek, hogy bár meghalnál. Nem tudja rólam senki, de így is mindenhonnan a homofób dumát hallom.

Pont ezért írtam, hogy sokan vannak, akik nem értenek meg. Nem érted, hogy sosem akartam meleg lenni, sem azt, hogy mennyi fájdalommal jár ez nekem. Nem házasodhatok, nem lehet gyerekem, az is kihívás, hogy egyáltalán találjak egy párt, tudom, hogy utálni fognak azok, akik nekem fontosak és azok is, akik nem azok, megszólnak majd az utcán akár azért is, ha átkarolom a leendő párom. Annyi bizonytalanság van bennem, hogy nincs az a ködlámpa, ami átlátna a terveimen.

A valóság az, hogy mindenki maga határozza meg a jellemét, hisz ő ismeri azokat a tulajdonságokat, amik felépítik és másnak nem dolga megkérdőjelezni ezt.

Még mielőtt valaki a fejemhez vágná, hogy sajnáltatom magam (kaptam már ezt a választ egy hasonló magyarázatom után), csak próbálom elmagyarázni, hogy ez nem egy olyan egyszerű döntés, amit mi hoznánk meg.

Amúgy is, én már jobban vagyok, mint voltam. Szerencsére már huzamosabb ideje nem gondolkodtam öngyilkosságon.

Nem tudom megmagyarázni, hogy mi miatt lettem meleg, de az az egy biztos, hogy nem én döntöttem róla, sohasem akartam így.

"A valóság az, hogy mindenki maga határozza meg a jellemét, hisz ő ismeri azokat a tulajdonságokat, amik felépítik és másnak nem dolga megkérdőjelezni ezt."

Akkor mért kérdőjelezed meg azt, aki azt mondja, hogy homoszexuális volt, és kijött belőle? Vagy aki nemet váltott, és megbánta, mert nem azt kapta amit várt, és nem a környezet nem elfogadása miatt? Tudok olyanról, akinek már csak a műtét volt hátra, és akkor lépett vissza, és az eredeti nemében találta meg önmagát (annak ellenére, hogy a hormonkezelések miatt már nem minden volt visszafordítható). Attól, hogy nem tudod elképzelni, lehet ilyen. Te elvárod, hogy neked higgyen mindenki, de te nem vagy hajlandó hinni másoknak, mert biztos hazudnak. Mint mondtam, nem akarom bizonyítani, hogy igaz, amit leírtam, mert nincs értelme. Én elhiszem azt is, amit te mondasz. Sosem mondtam, hogy egy egyszerű döntéssel már nem leszel meleg. Azt sem mondtam, hogy egyedül sikerülni fog. Azt mondtam, hogy nem vagy erre beprogramozva, van kiút. És az öngyilkosság semmire sem megoldás. Asszem linkeltem egy cikket, ami írta, hogy kell a megfelelő motiváció, anélkül nincs értelme a kiútkeresésnek. Ha azért akarsz heteró lenni, hogy másoknak megfelelj, annak nincs értelme, az tuti nem fog menni. Ezért írtam, hogy erre a témára akkor érdemes visszatérned, ha úgy alakul, hogy a homoszexualitásod kiélésében sem találod meg azt, amire vágysz. Akkor emlékezz majd erre, hogy van kiút, és megtalálhatod, ha a megfelelő helyen keresed.

Legyen, tegyük fel, hogy vannak olyanok, akik megbánták és visszacsinálják/-csinálnák. Mégis mennyi lehet ezekből? Nem sok... Ezzel szemben rengetegen élnek a műtét után boldogabban, mint azelőtt.

Azt sugallni, hogy van kiút csak káros. Nincs és ezt tapasztalatból mondom. Nem az volt a motivációm, hogy másoknak megfeleljek. A motivációm akkoriban inkább az volt, hogy megfeleljek magamnak, lehessen egy normális életem házassággal, gyerekekkel és, hogy élhessek. Akkoriban komolyan gondoltam azt, hogy így nincs jövöm, úgy gondoltam, hogy előbb-utóbb úgyis végetvetek ennek, mert nem bírom majd tovább. Az egyedüli kiútnak azt láttam, hogy megváltozok. Meg sem fordult a fejemben, hogy így is lehet boldognak lenni. Hiába adtam bele mindent, szószerint, mintha az életemért küzdöttem volna, így sem jött össze.

Mostmár én is tudom, hogy az öngyilkosság nem vezet semmire, de ezt hiába mondtad volna a mondjuk négy-öt évvel ezelőtti énemnek. Nem csak emiatt voltam ennyire a padlón, de nagyrészt a melegségem okozta. Minden nap úgy aludtam el, hogy közben sírtam a falnak fordulva, mindig azon járt az eszem, hogy mekkora egy csődtömeg vagyok, egy csalódás, hogy mennyivel egyszerűbb lenne csak az egésznek végetvetni. Mondjuk tényleg egyszerűbb lett volna, kihagytam volna két-három évnyi borzasztó lelki összeomlásomat, de kihagytam volna minden szépet is, ami ezután jön, mostmár örülök, hogy nem tettem meg.

Látom, hogy ebben a témában elég kétes, hogy sikerülne megegyeznünk, úgyhogy részemről is lezárom a vitát.