Szívesen lennél pedagógus?

Ha a pofátlanul alacsony fizetéstől el is tekintek, se lennék soha tanár.

Nekem semmilyen szociális fóbiám nincsen, nemvagyok antiszoc se, de nem szeretek emberekkel dolgozni. Hallgatni, hogy elmondja élete gondjait nincs túl sok kedvem, meg, hogy mi történt vele tegnap este. A másik, része a gyerekek. Én is voltam diák, mindig az a nagymenő, aki visszaszól a tanárnak, és jobban felidegesíti. Na én ezt nem bírnám, nem a legjobb az önkontrollom, biztosan megsértenék pár szabályt.

Azt is hozzáteszem, hogy a diákok részéről a legtöbb (van kivétel, de kevés) tanár idióta/utálják őket, akármit tesznek, kivéve az osztályfőnöküket, akit a legtöbbször bírnak (bár itt is van kivétel).

Egyrészt annyi pénzért nem vállalnék ekkora felelősséget.

Annyiféle tanítási módszer, sokféle pedagógus van.

Én, ha pedagógus lennék, biztos az a típus lennék, aki kiteszi a szívét-lelkét, úgy tanít, magyaráz; de hátam mögött meg kiröhögnek, kibeszélnek.

Összességében, egy kedves munka lenne számomra, mert eddigi életem során szerettem volna tanárnő lenni, de az online tanítást választottam.

A 3-as válaszadó válasza is igaz:

"A 45 perces órából 10-20 perc azzal telik el, hogy fegyelmezni kell őket, a maradék időben pedig leadjam az anyagot, elmagyarázzam, úgy, hogy meg is értsék nagyjából, hogy mire kell rátanulni otthon." - ha szívből és szeretettel tanítok, akkor is kapok/kapnék olyan visszajelzést a szülőktől, hogy nem megfelelő a módszer, meg mi az, hogy csak 4-est hozott... saját tapasztalat, mert diákkorban én is átéltem tanulási élményként azt, hogy sokat tanultam, mégis csak 4-es lett néhány tantárgyból az elért eredmény.

"Aztán még foglalkozzak is külön velük, mert 1-2 nem érti így se." - Nem kellene így gúnyolódni, biztos van olyan téma, amelyet a válaszadó nem ért. Felnőtt korban sem sok azon emberek létszáma, akik mindent tudnak, mindent értenek, stb. Épp elegendő, ha egy-két ilyen ember van, jó gondolkodási és megértő, -felfogó, tanulási képességgel.

"Nem is akarnék olyanokat tanítani, akik muszájból ülnek az órámon és nem azért, mert érdekli őket." - az a tanár feladata, hogy felkeltse az érdeklődést a tantárgy tanulásával kapcsolatosan. Általános iskolában csak az ül muszájból az órán, aki nem akar tanulni, egyébként a gyerekek vágynak az iskolába menni, órákra járni, tanulni. Legalábbis sok gyerek, "kicsi" korban még érdeklődik a tanulnivalók iránt.

8-as válasza helyes, "Esetleg magántanár, hogy egyszerre csak 1-2 gyerekkel kelljen foglalkozni. Egy huszonfős osztályban megbolondulnék." Körülbelül így lennék én is, maximum 5-10 emberre tudok még figyelni, de nem teljesen.

Lényegében véve, a kevés összegű kezdő fizetés számomra is elgondolkodtató, hogy érdemes lenne -e pedagógusnak jelentkeznem.

Kicsiként tanár/tanító szerettem volna lenni, de azóta kipukkadt a buborék. Anya alsós tanár, így elsőkézből tudom, hogy mi megy.

Válogatott osztályokba jártam, és minden túlzás nélkül szinte az összes óra 10-15 perccel volt rövidebb minimum, mert ennyi idő kellett a nevelésre/fegyelmezésre. Még gimiben is. Nekem egyszerűen kedvem sem és türelmem sem lenne erre.

Hatalmas nagy felelősség, hihetetlen kicsi fizetés, és közben politikai okokból is célkereszt lenne a hátamon.

Hiába szép egy hivatás, az itthoni feltételekkel nem vállalnám.

Én mindig is pedagógus szerettem volna lenni, hiába próbáltam más szakmákba beleképzelni magam, nem tudtam elképzelni benne a jövőm. Tanárnak készültem,középsuliban is pedagógiát tanultam, jelenleg óvodapedagógusnak tanulok, most leszek végzős. Nem hiszem, hogy sokáig óvodapedagógusként fogok dolgozni, tervezek továbbképzéseket elvégezni, de azt sem tartom kizártnak, hogy mégis visszatérek a tanári elképzeléseimhez:)

Sok minden szól a pálya ellen, nagyon kevés a fizetés, nagy a felelősség, sok a papír munka, és nincs megbecsülés. Két kezemen nem tudom összeszámolni, hogy engem hányszor nem soroltak a pedagógusok közé, és hányszor néztek le, és mondták, hogy"mi nem csinálunk semmit"(na nekik nyugodtan odaadnám bármelyik napomat az egyetemen vagy az óvodában).