Milyen érzés az a női sportolóknak, hogy nem értékelik őket úgy, mint a férfi sportolókat? Se fizetés, se megbecsülés, se tisztelet, se nagyközönségű meccsek. Akkor miért sportolnak? Mi ad nekik motivációt?

A legjobban fizetett női sportolók labdába se rúghatnak a legjobban fizetett férfi sportolókkal. Egy 2016-os cikk szerint a Top100 Legjobban fizetett sportoló közül csak egyetlen nő volt, az is csak az 51. helyre volt elég. A női sportolói fizetések messze nincsenek egyvonalban a férfiakéval. Amivel nem is lenne semmi baj, de vannak női sportolók, akik kiemelkedőbbek mondjuk egy sportágban, a 10. vagy 11. legjobb férfi sportolóval simán fel vehetné a versenyt, bír olyan teljesítménnyel, de a fizetésén ez nem látszik meg.

És nem is annyira becsülik meg a női sportolókat. Szexizmus szinte majdnem minden második-harmadik közvetítésen, interjún van, rengetegszer úgy mutattak be női sportolókat, hogy XY felesége, sokszor megjegyzéseket tesznek a kinézetükre, a testalkatukra, nőiességükre, felemlegetik családi állapotukat, és megalázóan mutatják be őket, mégha ezzel valamilyen szinten jót akarnak mondani, balul sül el. Pl.: a Női Cristiano Ronaldo, a Női Federer. De ez fordítva sose történik meg, senki nem mondja Cristiano Ronaldo-ra, hogy ő a Férfi Alex Morgan, stb.

A meccseik se olyanok, mint a férfiak meccsei. Most az EB-n is hatalmas hangulat volt, sose jártam még meccsen, mindig csak a TV-ben néztem, de szerintem hatalmas nagy élmény lehet egy ilyen hangulatú mérkőzésen részt venni (persze vannak hátulütői gondolom, részegek, tömeg, stb.), de a TV-n nagyon jól átjön a hangulat. A női meccseken, viszont nem látom ezt. Alig vannak, általában rosszabb stadionban is játszanak, és nincs meg az az érzés, mint a nagy volumenű meccseken. Nem is nagyon adják a TV-ben, mert nincs annyi nézettsége se a pályán, se a TV-ben.

El nem tudom képzelni, hogy milyen lehet az, amikor 2x annyi munkával fele annyira se mész, feleannyira nem ismernek el és nyolvanadannyi pénzt kapsz, mint egy rosszabb focista. A női sportolóknak mégis mi adhat motivációt? Ha a férfiakra néznek, akkor nem fogja el őket a féltékenység, irigység? Nem szegi kedvüket a tudat, hogy nem ismerik el őket eléggé, emellé megjegyzéseket is tesznek rájuk?

Nekik mi adhat motivációt? Én biztos nem csinálnám, mert akárhányszor a sportoló férfiakra néznék, elfogna a sírógörcs. Hogy én nem érek annyit, mint ők. Hogy én nem tudnám sem tiszteletben, se fizetésben felvenni a versenyt velük. Hogy nem élhetném át azt a hatalmas nagy ovációt, azt az eufórikus állapotot, amit a TV-ben látok. Mert egy nő, egy lány sose fogja megtapasztalni, hogy milyen egy ilyen meccs, csak a lelátón vagy a TV-ben, maximum edzőként. Játékosként sosem.