Milyen érzés az a női sportolóknak, hogy nem értékelik őket úgy, mint a férfi sportolókat? Se fizetés, se megbecsülés, se tisztelet, se nagyközönségű meccsek. Akkor miért sportolnak? Mi ad nekik motivációt?
A legjobban fizetett női sportolók labdába se rúghatnak a legjobban fizetett férfi sportolókkal. Egy 2016-os cikk szerint a Top100 Legjobban fizetett sportoló közül csak egyetlen nő volt, az is csak az 51. helyre volt elég. A női sportolói fizetések messze nincsenek egyvonalban a férfiakéval. Amivel nem is lenne semmi baj, de vannak női sportolók, akik kiemelkedőbbek mondjuk egy sportágban, a 10. vagy 11. legjobb férfi sportolóval simán fel vehetné a versenyt, bír olyan teljesítménnyel, de a fizetésén ez nem látszik meg.
És nem is annyira becsülik meg a női sportolókat. Szexizmus szinte majdnem minden második-harmadik közvetítésen, interjún van, rengetegszer úgy mutattak be női sportolókat, hogy XY felesége, sokszor megjegyzéseket tesznek a kinézetükre, a testalkatukra, nőiességükre, felemlegetik családi állapotukat, és megalázóan mutatják be őket, mégha ezzel valamilyen szinten jót akarnak mondani, balul sül el. Pl.: a Női Cristiano Ronaldo, a Női Federer. De ez fordítva sose történik meg, senki nem mondja Cristiano Ronaldo-ra, hogy ő a Férfi Alex Morgan, stb.
A meccseik se olyanok, mint a férfiak meccsei. Most az EB-n is hatalmas hangulat volt, sose jártam még meccsen, mindig csak a TV-ben néztem, de szerintem hatalmas nagy élmény lehet egy ilyen hangulatú mérkőzésen részt venni (persze vannak hátulütői gondolom, részegek, tömeg, stb.), de a TV-n nagyon jól átjön a hangulat. A női meccseken, viszont nem látom ezt. Alig vannak, általában rosszabb stadionban is játszanak, és nincs meg az az érzés, mint a nagy volumenű meccseken. Nem is nagyon adják a TV-ben, mert nincs annyi nézettsége se a pályán, se a TV-ben.
El nem tudom képzelni, hogy milyen lehet az, amikor 2x annyi munkával fele annyira se mész, feleannyira nem ismernek el és nyolvanadannyi pénzt kapsz, mint egy rosszabb focista. A női sportolóknak mégis mi adhat motivációt? Ha a férfiakra néznek, akkor nem fogja el őket a féltékenység, irigység? Nem szegi kedvüket a tudat, hogy nem ismerik el őket eléggé, emellé megjegyzéseket is tesznek rájuk?
Nekik mi adhat motivációt? Én biztos nem csinálnám, mert akárhányszor a sportoló férfiakra néznék, elfogna a sírógörcs. Hogy én nem érek annyit, mint ők. Hogy én nem tudnám sem tiszteletben, se fizetésben felvenni a versenyt velük. Hogy nem élhetném át azt a hatalmas nagy ovációt, azt az eufórikus állapotot, amit a TV-ben látok. Mert egy nő, egy lány sose fogja megtapasztalni, hogy milyen egy ilyen meccs, csak a lelátón vagy a TV-ben, maximum edzőként. Játékosként sosem.
Sok munkahelyen sem ugyan azt a fizetést kapják a nők.
De addig miről is beszélünk, míg olyan elmaradt putri országok léteznek, ahol kultúra gyanánt kislányokat csonkítanak meg, és adnak gyerekként felnőtt férfiakhoz.
Hát most erre mit mondjak?Női sportot egyáltalán nem nézek,és nem is akarok (nem azért mert bármi bajom lenne velük,csak szimplán nem érdekel) csak NBA-t meg nagy ritkán focit nézek.
Kézilabdába például jók a nők...de azt sem nézem,lehet nem olyan nagy az érdeklődési kör az irányukban.
Én 9-10 évesként futsaloztam versenyszerűen. Volt, hogy mi mentünk el, volt, hogy az ellenfél jött a mi sportcsarnokunkba.
Mindig megdöbbentően tapasztaltam, hogy az előttünk játszó fiúk meccsein dugig volt a lelátó, hangos trombita szó, dobpergés, üvöltözés, kiabálás, tapsvihar ment, a mi meccseinken meg maradtak a családtagagok, általában anyukák, testvérek, a 2-3 bíró meg a két edző. És ennyi. Ott igen, amit te is leírtál, nem volt olyan jó hangulat. Volt, akik beszélgettek végig közben, volt aki végig kamerázott, volt aki végig telefonozott. Nyilván a gólokat megtapsolták, meg hogyha valami általuk vélt szabálytalankodás történt a mi irányunkba, azt lehurrogták, hogyha valaki megsérült és le kellett vinni a pályáról, mert kiment a bokája például, azt is megtapsolták. De ami mai napig a fülemben cseng az a labda hangja akkor, amikor a fiúk játszottak és akkor, amikor mi. Amikor mi játszottunk, minden passzt lehetett hallani, minden lábcserét, a futsal cipők surlódását, a lábak dobogását. A fiúkét elnyomta az éljenzés.
Aztán hogy miért hagytam abba? Na nyilván nem azért, mert 9-10 évesen bántott a nők helyzete a sport világában és nem tudtam kitörni, mert akkor ezt még úgy annyira nem tudtam megfogalmazni kisiskolás fejjel meg nem is nagyon gondolkodtam ilyesmiken.
Hanem azért hagytam abba, mert volt valami a sportcsarnokba, már nem tudom, hogy mi. Felújítás azt hiszem. És az edzőnk ment nekünk keresni fedett pályát, ahol edzhetünk. Talált is egyet, ami nem volt olyan messze, de amikor a tulajdonos vagy szervező megtudta, hogy lányok vagyunk és nem fiúk jönnek ide edzeni, lefújta az egészet és nem mehettünk oda.
Utána eltört a lábam, mert a jeges talajon futottam és csúszkáltam a tesóimmal, és úgy döntöttem, hogy ott hagyom a futsalt.
Nyilván vannak olyanok akik szeretnének több megbecsülést, elismerést, pénzt stb. De szerintem a legtöbben elégedettek a helyzetükkel. Azt csinálják amit szeretnek, és kényelmesen megélnek belőle.
Szerintem nincs nagy értelme amúgy a férfi és női sport összehasonlításának. Mérföldekre van a kettő egymástól.
"de vannak női sportolók, akik kiemelkedőbbek mondjuk egy sportágban, a 10. vagy 11. legjobb férfi sportolóval simán fel vehetné a versenyt, bír olyan teljesítménnyel, de a fizetésén ez nem látszik meg."
Ez sületlenség, ne haragudj. Egy-két kiugró kivételtől eltekintve ennek köze nincs az igazsághoz. Például a nők ultrafutásban jobbak, ami ilyen több 100 kilométeres távokat jelent. De ez egy nagyon niche sport, az ismertsége és az anyagi díjazása elhanyagolható. Egy U-15-ös fiú válogatott simán elveri a legjobb női csapatokat fociban. Teniszben a világranglista 203 helyezettje nagyon simán (6-1, 6-2) elverte a Williams testvéreket akik a nők között éljátékosnak számítanak. De még a jóval kevesebb fizikai elemet tartalmazó sportokban (darts, snooker) sem igazán tudnak odaérni a nők az élmezőny közelébe. Ez egyszerűen tény, fizikai, biológiai szempontból, nem lenézés a nők irányába.
És akkor mi értelme van női játékosokat versenyeztetni? Ha nem kaphatják meg azokat az az alapokat, amiket a férfiak? Akkor nem kell nőket indítani, mert úgysincs bennük annyi pénz, teljesíteni se tudnak.
És akkor nem kell hiú ábrándokba ringatni a kislányokat, hogy ők is értékes sportolók, amikor a kutya se figyel rájuk, hanem ezzel bezárulna egy kör, a nők kihasználásával, kizsigerelésével kapcsolatban.
"Például a nők ultrafutásban jobbak, ami ilyen több 100 kilométeres távokat jelent. "
Nem igaz, nézd meg a rekordokat, nincs olyan táv, amiben a nők jobbak lennének.
Ostobaság!
A győri kézilabdás csajokat pl. mindenki értékeli. Erkölcsileg is, és az AUDI-nak, mint szponzornak hála anyagilag is meg vannak becsülve.
Győri kézilabdás csapat... és a többi csapat a bajnokságon? Velük mi van? Vagy csak a Győr játszik magában?
És vajon a győri kézilabdás csapat, akik annyira de annyira meg vannak becsülve az AUDI-nak hála, azok vajon keresnek-e annyit, mint a férfiak?
Mar reg baj, hogy peldat tudunk felhozni. Plane hogy csak egyet.
Na most ertettem meg igazan azt a mondast, hogy a kivetel erositi a...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!