Fiatal/gyermektelen lányok, nők! Álmodtatok már olyat, hogy szültök? Milyen hangulatú volt ez az álom?

A terhességem végén gyötörtek szülős rémálmok, kettőre emlékszem nagyon. Az egyikben a kádban feküdtem, csöndben megszültem, felültem, kivettem a vízből, aztán lassan vissza lemerítettem a víz alá...

A másikban guggoltam, anyu mellettem állt, kicsúszott belőlem, nem tudtam, hogy mit tegyek vele, átadtam neki a babát, de elejtette. Felrántottam a földről, a feje felül be volt törve, láttam ahogy a véres agya lüktet, anyu pedig azt mondogatta, hogy nem lesz semmi baj.

Néhány havonta azt álmodom, hogy terhes vagyok. Szülni egyszer szültem (egyre emlékszem), azt a lábaimmal egy-egy sámlin állva egy helikopteren tettem..... 2-3 másik nő meg fogta a kezem, borzasztó volt.

De emlékszem, hogy minden alkalommal, amikor terhes voltam, akkor olyan szinten ideges voltam és nyugtalan, és egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy terhes vagyok (és mindig már nagy hasam volt, szóval nem ilyen kezdeti terhesség, ami még magától is elmehet, vagy dönthetek arról, hogy mondjuk nem szülöm meg vagy valami), sőt baby showerem is volt egyszer és én meg ott bőgtem, miközben mindenki gratulált meg fotózkodott, borzasztó volt, és ezek után mindig olyan PTSD-vel ébredek, hogy napokig telik, míg kiheverem.

Igen többször is álmodtam, de 2 maradt meg.

Az egyiknél sajnos borzasztó volt mert megszültem a babát és olyan iszonyú kicsi volt és nagyon törékeny (irreálisan) hogy elveszítettem és magam hibáztattam hogy biztos rosszul fogtam meg stb. Szörnyű volt.

A másik viszont kellemes álom volt, nagyon örültem a babának, szeretgettem, és csalódott voltam mikor felébredtem és nem volt sehol.

23/N

Pont ma álmodtam. Amúgy most eléggé fel vagyok fújódva meg minden, gondolom este is görcsölt egy picit a hasam, szerintem emiatt álmodtam ezt.

Terhes voltam, aztán éreztem hogy itt az idő. Kicsit féltem, de kábé fél perc alatt meg is voltam az egésszel, nem fájt. Letettem, betakargattam.

Aztán később jutott eszembe, hogy ott felejtettem. Kitakargattam, és ott volt szegény hullája.

A szituval ellentétben nem voltam kiborulva, csupán nagyon haragudtam magamra.

Aztán lett egy második gyerekem, bár minden ugyanúgy ment, mégis megint aggódtam a szülés miatt.

A párom mondott valami szar poént vagy nem tudom, én kicsit felkaptam rá a vizet. Nem tudtam rákiabálni (amúgy soha nem kiabáltam vele, nem tudom hogy ez honnan jött) mert éreztem, hogy ha megerőltetem, akkor még a végén úgy, álló helyzetben indul meg a szülés :D

Könnyen kijött ő is (pff, valamiért a párom hangja segített, követte kifelé :D) de tanultam az előző esetből, és most nagyon odafigyeltem rá.