Hogyan tudnám elfelejteni a múltbeli sérelmeimet?

Engem már az élet mindenféle területén ért sérelem. Kisiskolásként ki voltam közösítve a csendességem miatt, sose voltam egy népszerű lány ott sem. Gimiben szintén, bár ott már kevésbé volt jellemző a kiközösítés. Felnőttként szintén ez a jellemző, volt már hogy a főnököm utált munkahelyen, a munkatársaim még a születésnapomon se mondtak semmit, pedig én mindegyiküket felköszöntettem. Az exeim is csak átvertek, kihasználtak, persze ők még most is csak röhöghetnek a markukba. Most van egy barátom, akivel boldogok vagyunk, de félek, hogy őt is elfogom veszíteni, mert számára sem én leszek a legtökéletesebb.