Szánalmasnak érzem az életem. Mit kéne máshogy tennem?

19 éves vagyok, és még nem volt pasim, még nem is csókolóztam, miközben mások meg mindenkivel dugnak. Persze voltak randik, találkozások, meg flörtölés (bulikon pl), de itt megállt a tudomány. (Egyébként szép, igényes vagyok, meg közvetlen, jóarc. Talán kicsit félénkebb, visszahúzódóbb vagyok, de ez nem nagyon látszik rajtam. Kicsit mondjuk válogatós vagyok ez téren.) Alig járok valahova. Miközben mások (köztük a tesóm is) hetente isznak, házibuliznak, én utoljára kb pár hónapja voltam. Egyszerűen nem hívnak sehova. A barátaimmal (van kb 5) is ritkán találkozok (de ők tényleg igaz barátok, bármit megbeszélünk), mert hát ők sem annyira a kimozdulós félék (inkább tanulnak), meg nem is laknak közel, meg persze most alig tudnánk valamit csinálni. A haverféléket meg nem nagyon érdeklem. Itthon még szoktam erősíteni minden nap, meg lovagolni járok, de ott is csak azt érzem, hogy egy helyben toporgok, nem fejlődök.. attól függetlenül mondjuk imádom, nagyon élvezem. A jogosítvánnyal is már fél éve próbálkozom, de valamikor még mindig iszonyat bénának érzem magam. (Pedig jó lenne már meglenne, és mehetnék mindenhova egyedül, és nem kéne cipeltetni magam.) Jó munkát meg nem is találok, így nem is dolgozok, nincs keresetem. (Pedig annak is nagyon örülnék, végre magamnak tudnám fizetni a dolgokat, szabadon rendelgethetnék stb.) Van, hogy egész héten nem megyek sehova (vezetésen és edzésen kivül), hanem csak itthon ülök, és sorozatozok vagy tanulok a vizsgáimra.

Úgy változtatnék, olyan jó lenne, hogyha normális életem lenne, mint a többieknek (pl nem szüzek 19 évesen, eljárkálnak, bulizgatnak, ismerkednek, vannak sikerélményeik stb szóval jó normális életük van).