Szerintetek szánalmas, hogy így gondolkodom?

PhD hallgató vagyok, ami durván 140 700 ft/hó ösztöndíjat jelent. Semmire nem elég konkrétan. Van saját lakás, de ha befizetem a számlákat, eszem, szórakozom, stabilan elmegy 120 ezer ft egy hónapban.

Szingli nő vagyok, pszichológián végeztem, ami nem egy olyan szakma, amivel egyik napról a másikra tisztességes fizetést keres az ember (ami nettó 250 felett indul). Nincsenek nagy igényeim, szülőkkel se nyaraltunk minden évben (így a spórolásból tudtak nekem lakást venni, igaz, nem pesti vagyok), de ha mondjuk összejönnék valakivel, aki szintén pszichológus, jó 10 évig nem fogunk keresni nettó 400 ezer ft-ot havonta ketten, amire nem nagyon lehet olyan álmokat szövögetni, mint panelból kiköltözés, két gyerek, stb.

A szüleim is panelban kezdték, tudom, de ők vállalkozók, nem kellett soha állami szférában dolgozniuk, és nekem olyan kellemetlen, hogy ennyi év és megannyi pénz pszichológussá válni, közben meg nem kifejezetten egy pénzes szakma (bölcsész szinten az, meg sok máshoz képest is, de értitek, nagyon sokat kell érte tenni).

Szóval én úgy érzem meg vagyok lőve, mert nem tudom, hogy találjak párt. A BTK nem az én világom, ha olyasvalakit szeretnék, aki kellően intelligens, és ketten keresünk annyit, hogy néha még nyaralásra is fussa belőle, plusz a két gyerek. Már eleve az is érvágás egy szerényebb családból érkezett férfinek, hogy én kaptam egy lakást otthonról. Persze tudom, van, akinél ez nem gond, de sok férfi önbecsülésének nem tesz jót annyira.

Azonban nem vagyok egy társasági lény, nem látom, hogy ismerkedhetnék egyáltalán bárkivel, aki nem ezen a területen dolgozik, vagy egyáltalán hajlandó rám nézni, stb.

Van egy srác haverom, aki kinevetett, mikor felvetettem neki, hogy nem lenne rossz, ha olyan párom lenne, aki nálam azért jobban keres. Neki még annyi fizuja sincs, mint nekem itt a PhD-n és nem nagyon lát rá kilátást, hogy ez változni fog. Pedig ő szeretné eljegyezni a barátnőjét, de tudja, hogy nem tudna eltartani egy családot.

Szóval hazugság lenne azt mondani, hogy csak a nőket zavarja ez a kérdés, a férfiak is szeretnének megbízhatónak és családfenntartónak tűnni.

Persze nyilván nem a pénztárcája alapján kell megválasztani a párunkat. De én annyit nem fogok keresni, mint anyum, és ez zavar. :/ Nem szeretnék kevesebbet adni anyagiakban szülőként, mint az én szüleim. De lehet ez nagyon önző gondolkodás a részemről.