Szerintetek szánalmas, hogy így gondolkodom?
PhD hallgató vagyok, ami durván 140 700 ft/hó ösztöndíjat jelent. Semmire nem elég konkrétan. Van saját lakás, de ha befizetem a számlákat, eszem, szórakozom, stabilan elmegy 120 ezer ft egy hónapban.
Szingli nő vagyok, pszichológián végeztem, ami nem egy olyan szakma, amivel egyik napról a másikra tisztességes fizetést keres az ember (ami nettó 250 felett indul). Nincsenek nagy igényeim, szülőkkel se nyaraltunk minden évben (így a spórolásból tudtak nekem lakást venni, igaz, nem pesti vagyok), de ha mondjuk összejönnék valakivel, aki szintén pszichológus, jó 10 évig nem fogunk keresni nettó 400 ezer ft-ot havonta ketten, amire nem nagyon lehet olyan álmokat szövögetni, mint panelból kiköltözés, két gyerek, stb.
A szüleim is panelban kezdték, tudom, de ők vállalkozók, nem kellett soha állami szférában dolgozniuk, és nekem olyan kellemetlen, hogy ennyi év és megannyi pénz pszichológussá válni, közben meg nem kifejezetten egy pénzes szakma (bölcsész szinten az, meg sok máshoz képest is, de értitek, nagyon sokat kell érte tenni).
Szóval én úgy érzem meg vagyok lőve, mert nem tudom, hogy találjak párt. A BTK nem az én világom, ha olyasvalakit szeretnék, aki kellően intelligens, és ketten keresünk annyit, hogy néha még nyaralásra is fussa belőle, plusz a két gyerek. Már eleve az is érvágás egy szerényebb családból érkezett férfinek, hogy én kaptam egy lakást otthonról. Persze tudom, van, akinél ez nem gond, de sok férfi önbecsülésének nem tesz jót annyira.
Azonban nem vagyok egy társasági lény, nem látom, hogy ismerkedhetnék egyáltalán bárkivel, aki nem ezen a területen dolgozik, vagy egyáltalán hajlandó rám nézni, stb.
Van egy srác haverom, aki kinevetett, mikor felvetettem neki, hogy nem lenne rossz, ha olyan párom lenne, aki nálam azért jobban keres. Neki még annyi fizuja sincs, mint nekem itt a PhD-n és nem nagyon lát rá kilátást, hogy ez változni fog. Pedig ő szeretné eljegyezni a barátnőjét, de tudja, hogy nem tudna eltartani egy családot.
Szóval hazugság lenne azt mondani, hogy csak a nőket zavarja ez a kérdés, a férfiak is szeretnének megbízhatónak és családfenntartónak tűnni.
Persze nyilván nem a pénztárcája alapján kell megválasztani a párunkat. De én annyit nem fogok keresni, mint anyum, és ez zavar. :/ Nem szeretnék kevesebbet adni anyagiakban szülőként, mint az én szüleim. De lehet ez nagyon önző gondolkodás a részemről.
6-7. Nem szeretnék belemenni, hogy a pszichológusnak mit és mennyit kell tanulnia, fizetnie, nem 5, hanem 10-12 évig, hogy szakember legyen, és bizony nekünk is 40 órát kell egy héten dolgozni. De persze biztos van, akinek a szellemi munka az nem munka, és mások lelki stabilitását elősegíteni nem munka. Lassan én kérek elnézést, amiért pl: a doktori pálya nem volt nekem való, mert én már gimi előtt eldöntöttem, hogy nem megyek orvosnak, mert nem volt hozzá elhivatottságom.
Aki a PhD képzést lenézi, ám legyen az is. Lehet, hogy sok buta kutatás van, de a PhD fokozat lényege, hogy ez szükséges az egyetemi oktatóvá/kutatóvá váláshoz, anélkül nem nagyon lehet. Ez egy önképző rendszer, sokszor a saját tanítványok maradnak az egyetemen tanítani, ami kezdetben szintén nem nagy összeg, de sokféle pályázatot el lehet nyerni, ha az ember kellően tehetséges. Nyilván több embert képeznek ki állami pénzen a PhD-n, mint ahányan oktatók/kutatók maradnak az egyetemen, de hát mindennel ez van, sokan elvégeznek szakokat úgy, hogy nem kéne praktizálniuk. ;)
De persze biztos jobban tudja ezt mindenki aki tisztességes "doktor" és tisztességesen "dolgozik".
Kedves orvos kolléga, gratulálok neked a teljesítményedhez, de tudd, mindenhol vannak kivételek, akik erősítik a szabályt, és nem én vagyok sznob ebben a társaságban. Nem egy darab papír alapján ítélek meg embereket, hanem általánosságban az a tapasztalatom, hogy könnyebben szót értek azokkal az emberekkel, akik hasonló körökben mozognak, mint én. Természetesen ismerek nem diplomás személyeket is, akik közel állnak a szívemhez és szeretem őket. Nem tudom, miből szűrted le, hogy én lenézek mindenkit, akinek nincs ilyen jellegű képzettsége. Nem a felszínességről szól ez a dolog, hanem arról, hogy kivel tudok jól kijönni hosszú távon.
Mindenkinek más válik be. Egy pszichológus sem tud jól együttműködni minden klienssel, mert ott sem mindenki való egymáshoz. :) Jó erre a terápiás kapcsolat elején rájönni, mert felesleges időpocsékolás egymás türelmével szórakozni. Nekem is volt egy terapeutám, aki nem érezte úgy, hogy tudna velem foglalkozni és ezt őszintén meg is mondta. Ez teljesen rendben van.
Azért választottam a PhD-t, mert jelen pillanatban nem tudtam eldönteni, merre szakosodjak tovább. Hol állítottam egy szóval is, hogy szakembernek tartom magam? Nem vagyok. Ahhoz hosszú út áll előttem, de szeretnék praktizálni, nem feltétlen az akadémiai pálya életem vágya.
24 éves vagyok, nem könnyű pályakezdőnek lenni, de majd még alakul ez. :)
válasza:Nem írtam, hogy egy pszichológus nem dolgozik tisztességesen. A jobbak elmennek pl. klinikai szakpszichológusnak, és embereknek segítenek. A PhD viszont az esetek 95 százalékában egy kibúvó a munka alól, ahogy a tipikus kutatói karrier is. Kivétel talán természettudományok, de ott is el lehet mint már említettem tőkés récézni. Te ha jól értem jelenleg nulla ember lelkével foglalkozol, vagy ha mégsem, akkor is csak futólag foglalkozol velük, hogy meglegyen a megfelelő impakt az egyetemi péniszméregetéshez.
Egyébként aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja. Közhely, de ebben az esetben ez szerintem hatalmas igazság! Nulla teljesítményért ne várj jó fizetést!
válasza:"Azért választottam a PhD-t, mert jelen pillanatban nem tudtam eldönteni, merre szakosodjak tovább. Hol állítottam egy szóval is, hogy szakembernek tartom magam? Nem vagyok. Ahhoz hosszú út áll előttem, de szeretnék praktizálni, nem feltétlen az akadémiai pálya életem vágya."
Szerintem itt ez a kulcs. Te magad is beismered, hogy csak időhúzás az egész. Akkor mégis mit vársz? Itt az a kérdés, hogy mennyi van még belőle, ha érdemes befejezni fejezd be, de ne sírj miatta, mert időhúzásért még fizetnek is. Ha meg nem érdemes, akkor döntsd el végre, hogy mi leszel, ha nagy leszel.
válasza:Egy szóval se kérdeztem, hogy elvégzem, vagy nem végzem. Én csak annyit említettem, hogy ennyiből nehéz kijönni egy hónapban, de biztos vannak emberek, akik könnyebben beosszák, vagy kevésbé minőségi ételen élnek, nem tudom.
Kedves PhD-t megkérdőjelező, neked továbbra is azt mondom, ha valaki lenézi azt, aki tovább szeretne tanulni (mert a PhD erre lehetőséget ad), az az illető szegénységi bizonyítványa, ahogyan az is szegénységi bizonyítvány, hogyha egy diplomás valaki mondjuk lenéz egy szobafestőt. De ha a te szemedben csak egy klinikus ér valamit, ám legyen.
Nem számít, ki milyen motivációval kezdi el/fejezi be a PhD-t, mindenképpen tapasztalatot ad, bővül a látókör, tanulni lehet úgy, hogy fizetnek is érte. Aki szeret tanulni (én igen) annak mindenhogy megéri, még akkor is, ha később nem ebben helyezkedik el. Rengeteg oktató praktizál is, de nyilván vannak oktatók, akik csak kutatnak, általában ők jutnak az akadémiai szintek csúcsára, mert ennek szentelik az életüket. A pszichológiában az a jó, hogy minél több végzettsége van valakinek, annál jobb. Így a PhD esetében sem "dönteni kell, mi leszek, ha nagy leszek", ez is csak egy adalék a képzettségi szintemhez, mert szeretek tanulni és kész. Ha gyakorlatban szerettem volna dolgozni, ahhoz el kellett volna költöznöm ebből a városból, nem álltam rá készen, ez van. Én nem bánom a döntésem, a kezdő pszichológusok gyakorló szakmában sem keresnek többet a PhD fizetésnél, így a fizetés nem motivált volna egy esetleges költözésre. A barátaim viszont mind elmentek szinte, mert ők hallani se akartak a PhD-ról, nem vagyunk egyformák.
A lényeg lényege, hogy a partneremnek el kell fogadnia majd, hogy én még tanulni fogok jó pár évig, mert máshogy nem leszek szakember.
válasza:Tehát nincs kedved felnőni. A PhD-t továbbtanulásnak nevezni meg hát erősen vicces. Igen, papíron az. Gyakorlatban meg pár plusz óra rengeteg kutatás cím alatt futó bohóckodással.
Jó van olyan ismerősöm aki PhD alatt összehozott pár tucat addig soha nem létező vegyületet, ő tényleg kutatónak meg egyetemi tanárnak való, te viszont csak halogatod a felnőtt életet! Annyi orvos kolléganőnél látom ugyanezt, hogy az hihetetlen. Kell egy PhD, mert a munka büdös, aztán kell egy, gyerek, meg még egy gyerek, meg utána még egy diploma csak dolgozni ne kelljen, de apuci azért keressen jól, hogy eltartson amíg csinálod a semmit.
válasza:Tudod a betegid javarésze is ezekből az emberekből fog állni. Mert számkivetett, boldogtalan robot emberekké válnak szarért hugyért. Pszichologusnak tanultam én is. Sajnos rengeteg családi probléma miatt le kellett mondanom erről a pályáról. De sok emberrel foglalkoztam önkényesen. És kórházba is voltam segítséget kérni a súlyos helyzet megoldását illetően. Persze sikertelenül. A lényeg, hogy mind a két szemszögből láthattam az egészet és az egyik legundorítóbb szakma. Egyik ember roncsabb mint a másik. És évek után te is durván rá mész lelkileg, idegileg. Szóval ha maradsz a szakmánál nagyon vastag acélidegeket kívánok neked és hatalmas zsákot a lelkiszemetes szerephez.:D
Bocs ha kicsit nyersen fogalmaztam.
válasza:Aki erre az utra lep, az tudja, mibe vag bele. Magyar viszonyokat regota ismerni.
Ennyire nem tudod a sajat utad jarni, es masok problemainak felismereseben te segitesz majd?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!