Miért érzem, hogy velem mindenki más?

Ez hosszan kitudnám fejteni, de megpróbálom rövidre fogni. Úgy érzem, hogy azok akikkel közelebbi kapcsolatba vagyok úgy viselkednek velem mint egy porcelán babával. Két nővérem van akik több mint 10 évvel idősebbek nálam, megvan a saját gondjuk, látom rajtuk, hogy egyáltalán nem könnyű az élet nekik de mégis az elmúlt 2 évbe nem veszekedett velem senki, szinte mindig igazat kapok, viszont nem is várok el semmit, és ez nem csak a családomra hanem a barátaimra is teljesen igaz. Három baráti köröm van, az osztálytársaim, egy csapat akikkel általános óta vagyok jóban és volt osztálytársam baráti köre. Velük vagyok bizalmi kapcsolatba, és mindenkivel azonos az érzés, példa.: Belépek a 2. csapathoz beszélgetni discord-ra és a 6 emberből 5 en nagylelkűen köszönnek és hárman már mesélnek is valami storyt, viszont ezt más taggal nem tapasztaltam, senkinek nem állnak így neki, pedig én gyakran fent vagyok, annyira rosszul érzem magam mikor egy újjabb tag, vagy aki ritkán van fent kezd mesélni nekem valamit miközben az igazi nevére már nem is emlékszem... Az osztályomba klickesedés van, van két nagy csapat akik utálják egymást, én vagyok az aki mind a két csapattal jóba van, szóval én vagyok az egyetlen aki mind két csapattal eljárok. Nem értem miért ilyenek velem az emberek, persze azok akikkel nem vagyok közelebbi kapcsolatba egyáltalán nem mutatnak ilyet, szóval nem vagyok az aki "népszerű", aki bármelyik csapatba ismernek, hanem aki ismer az túl jól viselkedik velem. 10 kocsmázásból 8 szor nem is kell fizetnem mindig meghív valaki valamire. Sose voltam képmutató és nem érzem, hogy nagy lenne az egom. Sajnosa úgy érzem, hogy nem érdemlem meg, mintha többre tartanának mint aminek érzem magam, biztos vagyok benne, hogy én ezt nem adom vissza. És az a baj, hogy senkit nem tudok igazi barátomnak tekinteni, mintha az emberek nem lennének őszinték. Párkapcsolatom nem volt, és csak plátói szerelmes voltam, azóta elég rideg vagyok e téren.

18/f

Ezt a hasonlatot szeretném felhozni mert nagyon erre emlékeztet, remélem megtalálja valaki aki ismeri az Animét. A Mob psycho 100 Animébe volt, A lényeg, hogy a főhősnek természet feletti ereje van és még fiatal (kb 12-13 éves) és ha ideges, rosszul van/lesz nem bírja kontrollálni az erejét, ezért a bátyja teljesen barátságosan, segítőkészen viselkedik vele elnyomva a saját problémáit és igazi érzéséit csak, hogy az öccse nehogy ideges legyen miközben neki voltak gondjai az élettel, viszont öccs végig azt hitte a bátyja csak ennyire szereti, és, őszintén akar neki segíteni.