Mitől lennél boldog?
Ha maszk és oltás nélkül élhetnénk szabadon..
Ha eltűnne a Földről a gyűlölködés és a diszkrimináció az összes coviddal meg virológussal, biológussal, politikussal, médiával együtt!
#1 Miért vagy ennyire negatív?
Nincs senki ami miatt, aki miatt érdemes lenne élni? Vagy saját magad? Fejlődni, egyre jobb lenni valamiben? Hobbi?
A kérdésre a válasz:
Nem tudok egy konrét ideális, idilli képet elképzelni, hiszen most is jól érzem magam. Mindíg dinamikusan változik, hogy mennyire vagyok boldog, mihez van kedvem. Minden állandóan változik, egszer jobb, egyszer rosszabb. Ami egyszer jó volt, máskor nem biztos, hogy annyira boldoggá tesz.
Ha végre nyugtom lehetne egy picit.
Nemetorszagban elek, es a vírus miatt mar 1 eve , hogy nem voltam otthon. Idekint panelban lakunk, ahol a szomszedok van hogy hajnal 2ig fenntartanak. A kislany labdat guritgat még éjfélkor , es a szülei nem igazan szolnak ra , sot van hogy ok is hangosan vihorasznak meg beszélgetnek még hajnalban. Nem tudom mennyire tesz jot egy gyereknek az ,hogy ilyen keson fekszik le , azt viszont igen hogy nekem semennyire,mert en meg reggel kelhetek a suli miatt.
Szoval ok az egyik tenyezo akik miatt nem igazan tudok pihenni(amugy funfact hogy most is guritgatja a labdat ahogy ezt irom).
A szuleim kozott rengeteg a vita mostanában ami tokeletesen behallatszodik a szobamba. A suli miatt is sokat stresszelek mert rengeteg dogat írunk mostanaban. Probalok mozogni, setalni ,de senki se jon velem , es egyedul meg egy ido utan elegge unalmas ,de a coronanak hala csak ennyit tehetek, plusz a hely ahol lakunk se valami erdekes, nincs sok hely ahova lehetne menni.
Esküszöm igyekszem pozitív lenni, de mar ugy erzem belefaradtam mindenbe ,es olyan gondolatok cikáznak a fejembe ,amikrol megfogadtam hogy soha tobbe nem foguk rajuk gondolni. Csak remenykedem , hogy ha hazajutok iden nyaron, akkor ki tudom magam pihenni testileg , lelkileg es mentalisan is. Akkor boldog lennek.
Egy társ, akivel kölcsönös a szerelem,
a gyerekem,
azok a kutyáim, akik már sajnos meghaltak,
dolgozni egy emberséges vezető alatt normális kollégákkal,
egy kis ház kerttel.
Nekem ezek nélkülözhetetlenek a boldogsághoz.
Ebből a gyerekem van meg, nélküle minden más értelmét vesztené.
A kutyák is, amíg éltek, nagyon boldoggá tettek.
A kis ház nem irreális, csak bátorság kéne költözni a nagyból.
A munkahely- és szakmaváltáson elkezdtem dolgozni, csak félek, hogy lesz-e elég lendületem, időm és szintén bátorságom végigcsinálni. Sajnos nagyon gyakran betegszik meg a gyerekem, emiatt nem sok esélyem van egy új munkahelyen.
A kölcsönös szerelem úgy tűnik, hogy az irrealitást súrolja, mert egész életemben vágytam rá, de sose volt részem benne, akkor se, amikor azt hittem, hogy igen. De az illúziója meg volt, ha csak rövid időre, akkor is. Most meg már túl késő hozzá. De nagyon hiányzik az a fajta boldogság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!