Nem akarok dolgozni, nincsenek céljaim, semmi nem érdekel. Ez olyan nagy baj?

Elmondtam a szüleimnek, 2 éve nem találok munkát és nem is érdekel már, raktáros meg hasonló helyekre nincs kedvem menni, engem nem érdekel mit hol tárolnak, utálom a számokat, fáj a fejem ha számolni kell, meg nem is tudok. Aztán gyár.. áll a 12 órát az aki bírja, 3 óra után nem éreztem a lábam amikor meg újként sürgettek, hogy "így nem lesz norma", akkor ne legyen.

Ilyen vagyom, pénz se érdekel, egyáltalán, céljaim sincsenek, iskolás koromban jól meghíztam van, hogy ha úgy van két napig nem is eszek, garázsban alszok ha jó az idő ( +10 celsius) ha rossz akkor a előszobába , mivel elzavartak otthonról, de jött a covid így ezt a kis lehetőséget megkaptam. Úgy élek mint egy csöves, de itthon , 1 éve nem voltam sehol előtte is csak vakbélmütétre mentem. Egy telefonom van még régen kaptam. Ennyi, van rajta wi-fi, meg itt van wi-fi mert laptopoznak a szüleim, velük is alig beszélek, de igazából nem érdekel semmi, annyira érdekel, hogy kiírom a kérdést mert érdekel, hogy anonim emberek mit gondolnak arról 23 évesen így él valaki. Furcsa volt, ma beszéltek velem a szüleim negyed év után. Egyébként utálnak, mert egy lusta vacak vagyok, engem a covid mentett meg a csöves léttől.