Mi van akkor, ha nekem nincsenek céljaim, vágyaim, nem köt le hosszútávon semmi, nem akarok gyereket szülni, stb?

Nehéz kérdés. Én 42 éves vagyok, de ugyanígy érzek, mint te, igaz én nem nő vagyok, de én sem szeretnék gyereket.

Ez valószínűleg nálad is depresszió lehet, elképzelhető, hogy egy pszichológus segítene rajtad, de nem biztos. Lehet, hogy olyan gyógyszereket írna fel neked, amik segítenének rajtad, de ez sem biztos. Több olyan emberrel találkoztam már, akiknek nem segítettek ezek a dolgok, igaz olyanokkal is, akiknek viszont igen. Szóval kétesélyes a dolog, nem lehet tudni előre, hogy nálad hogy működne ez a dolog.

Bár így, hogy van párod, így nem igazán értem, hogy miért vagy depressziós, hiszen sokan pont azért vagyunk depressziósak, mert nincs párunk.

Bár persze minden ember más, nem vagyunk egyformák.

De ha a párod már nagyon szeretne gyereket, és te nem, akkor ebből előbb-utóbb viták lesznek, szóval szerintem lehet, hogy jobban járnál, ha olyan férfit keresnél inkább, aki nem szeretne gyereket.

De amúgy valami csak érdekel téged, arra kéne kicsit jobban rámenned, hogy legalább kicsit jobban érezd magad.

"Mindig feszült vagyok és rágódok."

Nekem ebből az jön le hogy igen is vannak céljaid és vágyaid, de frusztrál hogy nem tudod őket elérni. Magaddal kell megbeszélni hogy mik ezek.

Szia,

Idén én is 27 leszek, én 23 éves koromtól éreztem ezt, amit te. Semmiben nem éreztem magam tehetségesnek, míg másnak elindult az élete, nekem akkor omlott össze. A romok között kapirgáltam, hogy ki is vagyok valójában, és arra jutottam, hogy senki. Se munkám nem volt, se egy stabil kapcsolatom, ami volt, az is csak rúgott belém, és tovább erősített, hogy semmirekellő vagyok.

1 éve kezdtem felállni, mikor összejöttem a jelenlegi párommal. Addig a szabadidőmet a piálás tette ki, hogy túléljem a nap azon részét, mikor nem dolgozom, a munkában meg azt vártam, hogy egyedül lehessek. Vagdostam magam, közben tudtam, hogy így gyorsan tönkre fogok menni. Voltam két pszichológusnál és egy pszichiáternél is, egyik sem segített, a gyógyszerektől nem lettem jobban.

A piát akkor tettem le, mikor összejöttem párommal, de akkor egyik napról a másikra. Célokat akkor találtam, mikor kitörtem a komfortzónámból, és elköltöztem 180 km-re álmaim munkája miatt. Jelenleg az ingázás készít ki hétvégente, de ennek is vége szakad előbb-utóbb egy saját házzal.

Mára már nagyon sok célom van karrier és pénz terén. Hajó, lakókocsi, ház, Svájci munka, doktori, és még sorolhatnám. Gyerek nem szerepel közte, szerencsére párom is utálja a gyerekeket. Kutya viszont annál több.

De nem is ez a lényeg.

Talán próbálj meg kiszakadni a komfortzónádból. Nekem sincs hobbim, szabadidőmben filmet nézek, vagy kockulok. Szeretem a munkám, élvezem, és nagyon szívesen túlórázom is. De plusz munkákra nem bírom rászánni magam, ami nem a fő munkámból ered, hanem kintről jön.

Szerintem neked még nem volt meg az a törés az életedben, aki ráébresztett, hogy ki is vagy valójában.