Mi van akkor, ha nekem nincsenek céljaim, vágyaim, nem köt le hosszútávon semmi, nem akarok gyereket szülni, stb?

Szia!

Hogy alakult azóta az életed?

Mintha rólam írtál volna, pont ilyen vagyok én is ugyanannyi idősen csak éppen férfiban és ugyanígy keresem a választ, a megoldást.

Sőt mióta dolgozok és egyedül lakom csak fokozódott, pedig a hobbim is ugyanez lenne, csak azelőtt sokkal felszabadultabb voltam és jobban volt időm és lehetőségem a saját szabályaim szerint űzni, így célirányosabban lekötött.

Atyaég, mintha én írtam volna.

Ugyanez a céltalanság, kiüresedettség az én gondom is. Én most tervezek elmenni pszichológushoz, hátha az majd segít.

23/L

Szia. Hogy vagy azóta? :)

Sajnos nekem is ez az érzésem most.

Csatlakozom a "klubhoz". Most lettem 40 (örülök neki, tökjó 40-nek lenni, viccen kívül), gyerek 0 és én se akarok szülni, meló van és okés, házasság van és gáz. Hasonló céltalanság, üresség. Örömmel olvastam viszont, hogy nem "gyógyszerezel", az valóban nem segít ezen a problémakörön. Azt vallom, hogy ezekre a szerekre akkor van szükség, ha valakinek olyan baja van, ami ön-és/vagy közveszélyes, az összes többinek muszáj megoldhatónak lennie egy külső objektív szakemberrel (pszichol.) való beszélgetéssorozattal. A "gyógyszeres" spirálba elég könnyű belerántódni, és jól látod, hogy a probléma megoldásában nem segít egyáltalán.

Na szóval ugyanebben vagyok én is, és a saját céltalanságomnak ezek a hátterei:

- nincsen normális családi mintám arról, hogy valamiért érdemes küzdeni, én azt tanultam otthon, hogy ha valamit elérsz, azt úgyis elveszíted valamiért. Ezt tök nehéz volt leépíteni és magamra parancsolni, hogy igenis csináljam.

- ha találok valami tökjó célt magamnak, akkor vagy túl egyszerű elérni és akkor az az érzésem, hogy "ezt egy nyáladzó majom is meg tudta volna csinálni", vagy túllövöm és nem sikerül, akkor meg azt mondom magamnak, hogy "nahát, csak nem megint az derült ki, hogy kevés vagy?" Elég melós és kicsit fura is ilyenkor rászólni magamra (lol), hogy fejezzem be a saját magam cs.szegetését és inkább arra koncentráljak, hogy hogyan legyenek reális céljaim. --> Nálam itt akad a dolog most.

- Ami eddig bejött stratégia, ha a cél már megvan: ami nagy feladat, azt szétszedem részekre, nem szégyellek folyamatábrákat skiccelni lapokra és azokat felragasztani a szekrény oldalára és onnan "puskázni". Sajnos még nem lett igazi szokás, csak akkor csinálom, ha megijedek a feladattól vagy egy problémától.

Ha vannak még ötleteitek, írjátok le légyszi, hátha hasznos lesz Kérdezőnek is, meg mindannyiunknak IS. :)

Én is itt, azóta is.. ráadásul a koronajárvány sem tett jót

Úgy érzem magam mint egy iránytű nélküli hajó, aki nem tart sehova, semelyik kikötő sem vonzza.. ijesztő