Megfordult valaha a fejedben az öngyilkosság gondolata?

Természetesen igen.

Ez eléggé alapvető filozófiai gondolat, szinte mindenkiben megfogalmazódik ez a kérdés élete során, többször is.

Nekem a nővérem így ment el, tehát volt alkalmam megtapasztalni, hogy mit követ el az ilyen a szeretteivel szemben, szóval nem.

(Szerencsémre előtte sem merült fel bennem soha sem.)

7-es, nekem az öcsém. Olvastam, hogy a hozzátartozókat akkora stresszhatás éri, ami megfelel a koncentrációs táborokban tapasztalt stresszel. És sajnos nem csak olvastam, hanem a saját bőrömön tapasztaltam. Az egész családot tönkrevágja egy életre. Én emiatt nem tudnám megtenni. De gondoltam rá nagyon sokszor az utóbbi időben.

Ami az esetemben nagy veszély, hogy az öngyilkosság olyan módját fogom választani, amikor majd nem megyek el időben orvoshoz, pedig tudom, hogy baj van. Most is van olyan problémám, ami miatt már rég el kellett volna mennem, de meg akartam halni. Úgy vagyok vele, ha ebbe belehalok, nem teszem rá a családra azt a terhet, ami egy öngyilkossággal járna, mert nem fogják tudni, hogy ez az volt. De még van kiért élnem, szóval pár naponta összevakarom magam és szerintem hamarosan elmegyek arra a kivizsgálásra. Szüksége van rám.