Dysthymia-val (krónikus depresszió) küzdöm évek óta, olykor az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejemben, reménytelennek érzem a helyzetem. Ki lehet ebből törni valaha?

Többször jártam pszichológusnál, bár nem túl sokáig. A mindennapi teendőimet (munka,evés stb.) rendszerint elvégzem, egyszerűen csak nehézséget okoz maga a létezés. Baráti kapcsolataimat többnyire tönkretettem már, újakat képtelen vagyok kialakítani, a családomra sem számíthatok. Munkán kívül (csak mert dolgozni muszáj) szinte alig vagyok képes közösségbe menni, nem csinálok semmi számottevőt az életemben, mert egész nap csak feküdni van kedvem. Olykor öngyilkosságra gondolok, de végül elvetem, mert félek, ha sikertelen lesz, akkor még nehezebb lesz integrálódni a társadalomba. Van olyan, akinek hasonló tapasztalatai vannak? Milyen megoldások segíthetnek egy ilyen reménytelennek vélt helyzetben? L,24