A nárcisztikus emberekkel sokan miért csak évek után szakítják meg a kapcsolatot?

Mindenki máshogy kezeli ezeket, a nárcisztikus ember manipulál, olykor-olykor nagyon édes és cuki és figyelmes tud lenni, hoy visszaédesgesse magához az embereket és akkor úgy ideig-óráig elfelejtődik, hogy amúgy egy vipera :D

Aki mondjuk már több ilyen emberrel is találkozott, vagy aki erélyesebben meg tudja húzni a határait, azoknak nem kell ennyi idő.

Én is saját példát tudok mondani. "Legjobb barátok" voltunk pontosan 4 évig, figyelmes volt, nagyon sok közös programunk, emlékünk volt, aztán fokozatosan máshogy kezdett viselkedni, vagy csak én kezdtem jobban figyelni a furább dolgaira. A lényeg, hogy a végére sokat vitatkoztunk, bennem gyűltek a sérelmek (amiket ő nem hallgatott meg) és végül itt írtam ki róla egy kérdést. Az első válaszoló rögtön közölte, hogy nárciusztikus, akkor hallottam először a kifejezésről. Ezután olvasni kezdtem erről és csontra egyezett az ilyen emberek jellemzése a volt legjobb barátnőmével.

Szóval nálam is fokozatosan derült ki, és sajnos tényleg 4 év kellett hozzá..

Szerintem ez emberfüggő. Mármint sok múlik azon, hogy valakinek hány nárcisztikussal volt már dolga, tehát mennyi tapasztalata van ezen a téren. Nyilvánvaló, hogy minél több ilyen emberrel volt már dolgod, annál gyorsabban felismered ezt a személyiségzavart. Illetve sok múlhat azon is, hogy ki mennyire konfliktuskerülő illetve érdekvezérelt. A konfrontálódni nem merő vagy érdekek által vezérelt emberek megtűrik maguk körül a nárcisztikusokat egy darabig. De mondom: szerintem (ez egy szubjektív vélemény).

Régebben nekem is volt olyan emberi kapcsolatom, amiben csak bő 10 év után esett le, hogy az illető nárcisztikus. Manapság viszont már pár hónapnyi ismeretség után el tudom dönteni valakiről, hogy nárcisztikus-e vagy sem.

En is azok koze tartozok, akiknek 10 ev kellett a tantusz leesesehez. Mi csak baratok es munkatarsak voltunk.

Miert ilyen sok? Ennek sok oka van, egy reszet mar elottem is leirtak:

- Nagyon mezes-mazos volt, engem megszeditett, es beleszerettem :(

- Valahogy mindig raerzett, hogy mit akarok hallani, es ugy ereztem, hogy meg tudja erinteni a lelkem.

- Bennem nagyon nagy az onreflexio, igy ha valakivel konfliktusom van, azonnal magamba nezek, hogy mit rontottam el. Igy o is nagyon epitett erre: allando buntudatkeltes, en meg bedoltem a sajat onreflexiom miatt. Es mindig en kertem bocsanatot, mert sikerult meggyoznie, hogy en vagyok a hibas.

- Nem nagyon beszeltem masoknak a kapcsolatunkrol. Amimor konfliktus volt, es meseltem rola valakinek, soha nem mondtak, hogy ez erzelmi zsarolas.

Hogyan lett elegem es nyilt ki a szemem?

- A kapcsolatunk vegen rengeteg konfliktusunk volt. Akkor kezdtem el olvasgatni manipulacio, erzelmi zsarolas temaban, es eljutottam a narcizmusig.

- Probaltam megoldani a konfliktusokat, de ebben o nem volt partner. Nem hallgatta meg a problemakat, az utolso pillanatban lemondta a megbeszeleseket.

- A korabban elmondott bizalmas dolgokat ellenem forditotta.

- Amikor neki mindegy lett, hogy nulla munkaert is jar neki minden. Masoknak nem jarnak azok a kivaltsagok, amik neki. Es o ezt meg is mondta: neki ez jar.

- Akkor szakadt el vegleg a cerna, amikor egy semmi dolog utan azzal fenyegetett meg/zsarolt meg, hogy nem szol hozzam tobbet. Es ezt meg is tette, mikozben felelossege volt egy adott munkaban. Semmit nem reagalt.

- Amikor egy kozos munkatarsunkat fenyegette meg, mert szerinte velem paktalt.

10 eves mult volt mogottunk, eletem legnehezebb dontese volt meghozni azt, hogy lezarok mindennemu kapcsolatot vele. De mar elotte is allandoan sirtam, allandoan feszult voltam, es nem tudtam, hogyan lehetne megoldani a konfliktusunkat. Most mar latom, hogy ezt csak en akartam, o mar nem.

Elkezdtem pszichologushoz jarni, aki a legjobbat tettem vele, es segitett feldolgozni a tortenteket. A pszichologusnak koszonhetem azt, hogy amikor 1 ev no kontakt utan megkeresett, hogy dolgozzunk ujra egyutt, higgadtan es mindenfele belso konfliktus nelkul tudtam nemet mondani. Mar tenyleg nem akartam vele dolgozni. Ja, es a megkereso emailjet egy regi kozos kolleganak is kuldte, akivel joban voltam, hogy majd igy manipulaljon, meg elmondhassa a masiknak, hogy latod, milyen kedveset irtam neki, o megis milyen szemet, hogy elutasit. :) annyira fura volt ujra olvasni tole barmit is, es most eszrevettem, hogy mennyire nem termeszetes, ahogy ir. Olyan csopogos volt.

Egy utolso dolog: a tortenetben a legnagyobb tanulsag az volt, amikor kiderult azokrol, akiket a kozeli baratjanak gondoltam (mert o igy adta elo nekem), hogy igazabol nem is kedvelik.

Ez az en tortenetem :)

#16

A 17-es jol irja: ha ujra lat benned valami hasznot, megkeres. Mi tovabbra is egy munkahelyen vagyunk. Nalunk is megvolt ez a haszonkereses: en jo vagyok elmeleti dolgokban, o nem, es ismet kellett volna neki egy ilyen ember. Meg uj, magasabb poziciot kaptam. Igy hirtelen ujra erdekelt szemely lettem. Ez eleg vonzo, nem? ;)

15-os voltam.