A nárcisztikus emberekkel sokan miért csak évek után szakítják meg a kapcsolatot?

mert a legtöbb "normális" ember önbizalomhiányos kisebb-nagyobb mértékben, így alapból képes elhinni, hogy a másik jobb, szebb, különb nála. Egy nárcisztikus meg éppen ezt hiteti el, és ez sokáig mog olyan mértékű, hogy az önbizalomhiányos szemszögéből hihetőnek és életszerűnek is tűnik.

Aztán egy idő után már eldurvul a dolog, és az önbizalomhiányos ember is ráébred, hogy a nárcisztikussal nem klappol valami, no, akkor lép le.

Én csak a saját példámat tudom mondani. Bármilyen hihetetlen, de 3 év után szetmentunk, és én csak akkor tudtam meg, hogy tulajdonképpen ő narcisztikus volt. Addig nem is hallottam erről a szóról soha.

Nem véletlen, hogy most, 46 éves korában még mindig az anyjával lakik, tartós párkapcsolatra és önálló életre is képtelen.

Csak hát ugye a szerelem öl, butit... En nem vettem észre.

Az első jól leírja, bár én nem tudom nárcisztikus volt-e, de a gimnáziumban volt egy "barátnőm", aki így "zárt" el mindenkitől. Mindig kihangsúlyozta, hogy ezt meg ezt hallotta rólam és az emberek utálnak, de ő milyen kedves, mert szóba áll velem. Akikkel jóba lettem, azokat leszólta, rosszat mondott róluk. Később kiderült, hogy az osztályfőnöknek (többek között) is terjesztett rólam hülyeségeket, hogy ő jobb színben tűnjön fel. Poénból járni kezdett egy olyan fiúval, aki tetszett és ezt tudta jól. Közben kiröhögte, alázta. Nemcsak én mentem le kutyába, hanem mások is. Tanfolyamra kezdtünk járni és mivel első nap hiányoztam, ő azzal kezdte, hogy minden szemétséget összehordjon rólam, így minuszból indultam mások szemében. Később a tanfolyamon az emberek megkedveltek és akkor derült ki, hogy folyamatosan röhög és mocskol a hátam mögött.

Csak negédes kedves stílusa volt és így az emberek jó része-mint én is hosszú időn keresztül bedőlt neki.

Nem tudom, hogy ez nárcisztikus, vagy mi, de nekem évtized után is fáj, hogy ennyire hülye voltam és hogy ő meg ennyire aljas. Éveimet cseszte tönkre és az önértékelésemet. Amikor ezek kiderültek, leépítettem, a telefont sem vettem fel neki.

Remélem megrohad. Elnézést. Nyilván nem fogja visszakapni, most is boldogan él, gyerekei vannak én meg még mindig súlyos önértékelési zavarral küzdök.

#3 sose bánd, ők sajnos ilyenek. Ezért pszichopaták. Ha jóhiszeműen az áldozatává váltál, nem szabad magadra haragudnod miatta.

Ez. kb. ugyanaz, mint amikor nemi erőszak, vagy asszonyverés vétlen áldozata önmagát okolja a történtekért. Kívülről nézve irracionális, az önvádad.

Nekem is volt dolgom hasonló aljadék nárcisztikus féreggel. És nem félek ilyen kemény szavakkal beszélni róla, mert az volt.

Az ember persze kárhoztatja magát a saját naivitásáért, de ez van, megtanulod a leckét, és másodjára már felismered az ilyen pszichoptákat.

Az általam ismert nárcisztikusak elbűvölőek. Ráadásul több arcuk is van.

Ha az ellenkező nemhez tartozik, könnyű beléjük szeretni. Mire a rózsaszín köd felszáll, eltelnek az évek és nehéz elhinni, hogy az egész hazugság volt és illúzió. Ráadásul a nárcisztikus emberek is emberek és amíg nem személyiségzavar, addig semmivel sem ördögibb személyiség másoknál.