Mi a véleményetek az öngyilkosságról, öngyilkos emberekről ?

Ha pl valakinek olyan betegsége van,amire még nincs gyógyszer...Akkor szerintem nem elítélendő.

De itt szeretném hozzátenni,hogy a közhiedelemben gyógyíthatatlannak nevezett betegségek közül egy csomó gyógyítható.

3 féle van. Az egyik aki csak fel akarja hívni magára a figyelmet, a másik hirtelen felindulásból követi el, a harmadik régóta küzd és már nem bírja tovább.

Mindhárom gyenge, labilis lelkiállapotú ember, az első kettő jó nagy ostoba, a harmadik nagyon sajnálatos, de benne van küzdés, sokszor eltervezi gondosan a jövőt, búcsúlevelet ír.

Azokra vagyok dühös, akik másokat veszélyeztetnek a tettükkel, vagy a gyerekeiket magával viszik a halálba.

Ezt soha nem tudtam megérteni.

Hogy lehet valaki annyira elmeháborodott, hogy nem tudja felfogni, hogy azt amit ő érez, más nem úgy érzi. Ha rossznak érzi a világot, attól még a gyerekei nem így érzik.

Igen, beszűkült tudatállapot. Az érzelmeket a limbikus rendszer kreálja, nem pedig te tudatosan. Illetve hormonok is nagyban befolyásolják az érzetedet. Pl, ha eddzel, futsz, sétálsz, akkor endorfin szabadul fel, amitől boldog leszel. Akármennyire is levagy törve, egy kis mozgástól már rögtön örülni fogsz. A mozgás intenzitás az nem számít, mert minden esetben ez a hormon termelődik. Aki végleges öngyilkosságot követ el, arról általában nem szokták megmondani. Tehát váratlanul ér mindenkit, mert amúgy a környezetében mosolyog, nevet, stb. Az aki mondogatja, az a "cry for help". Ez nem azt jelenti, hogy azokból sosem lesz öngyilkos, de az még csak egy segítség kérés. Minden ember szokott öngyilkosságon gondolkozni, nyilván más-más mértékben és életkörülményben. Aki azt mondja, hogy még nem gondolt öngyilkosságra, az hazudik. Még a pszichopaták is szoktak, pedig nekik nincsenek normális érzelmei. Pl nem éreznek együttérzést, megbánást, szorongást, félelmet, stb.

8-as.

13

Nettó baromság. Voltam már szorult helyzetben, de még csak a fejemben sem fordult meg az öngyilkosság gondolata.

Szerintem bizonyos esetekben érthető, és egy opciónak gondolom. A beteg állatok is 'elmennek meghalni', nem esznek és vége.

Amikor szerintem érthető:

-durva betegség, ami kb. életképtelenné tenne

-gyermek elvesztése valami durva módon

-olyan szintű bűntudat, amivel nem lehet együttélni

Én nem gondolom gyávaságnak, sem bátorságnak, hanem ez egy döntés.

Szerintem nyilván pazarlás egy olyan élet elvesztegetése ami tele van lehetőségekkel, de hát vannak azok az esetek amikor megértem.

Például: az én hibámból (mert valamit rosszul csinálok, nem figyelek oda) meghalna az egész családom, akik mondjuk egy általam okozott balesetben az autómban ülnek. Én túl élném, de mégis hogyan néznék ezután tükörbe? Ez mondjuk egy olyan eset amikor nyilván nem tudnék tovább élni.

/előző voltam/

Nagyon sok mentális betegség van, amely rengeteg embert érint, csak nem is tudnak róla. Ahogy mondtam, pl a magyarok top 1-be vannak az únión belül a depresszió terén. Amikor azt mondja valaki, hogy depis, az nem a betegséget jelenti. Azzal csak azt fejezi ki, hogy szomorú épp. A depresszió egy mentális betegség, amit lehet kezelni. Ugyanúgy mint a bipoláris zavar, kényszerbetegségek, függőségek, folytonos szorongás, borderline, stb. Ezeket mind lehet kezelni.

Pszichológus tud diagnózist csinálni a lelki állapotodról. Kiértékeli a jellemed és a gondolkodásodat.

15-ös én nem azt mondtam, hogy öngyilkos akarsz lenni, vagy fontolgatod hanem, hogy volt már a fejedben, akár csak 1-2 percig a gondolat. Lehet, hogy nem is emlékszel már rá. Ez nem hülyeség, hanem tudomány. :D Abban ne kételkedjünk már. Én is rengeteg ilyet tanultam és tanulmányoztam. Az ember az egy rendszer, mint egy bármelyik másik állat, növény, bolygó, naprendszer, galaxis. Nyilván kicsit azért túlzás amit írok, de senki sem különleges és egyéni. A viselkedésért 95%-ban a tudatalattid felelős. Nem pedig a tudatod. Az agyat is ugyanúgy lehet fejleszteni (jellemed, gondolkodásod), mint pl izmokat, vagy ahogyan megtanulsz úszni, vezetni, stb. Ahogyan mondtam, a magyar társadalomban a pszichológiát, agykutatást nem akarják finanszírozni. Nálunk, ha valaki pszichológushoz jár, arra már azt mondjuk, hogy nem normális. Pedig nagy valószínűséggel minden embernek van valami falinkája, ami kezelésre szorul. Nyilván nem mindegyik olyan súlyos, mint egy depresszió, de akkor is. Nálunk ezt még nehéz megfizetni és kevés a szakember, persze ettől függetlenül nem lehetetlen.