Az élet rendje hogy egyre 💩-abb? Hogy kell elérni, hogy az ember élete ne laposodjon el, és világmegváltó célokkal teli fiatalból ne váljon életunt, kiégett, mindig csak a hétvégét váró felnőtté?

Én nem azért rettegek a fiatalságom elmúlásától, mert nem lesz olyan szép a cicim vagy könnyebben szaladnak majd fel a kilók. Kit érdekel? Nem ezen múlik az ember szerethetősége, most se vagyok egy álomnő, mégis van szerető családom, barátaim, pasim.

Viszont ahogy kiléptem a gyerek-kamasz létből, egyre többféle ember és társaság vesz körül, és egyre több törvényszerűséget vélek felfedezni.

És nem tudom szebben mondani, az élet mintha az idő előrehaladtával egyre rosszabb lenne. Gondoljunk csak bele a 2 végletbe, a gondtalan, csak játszó gyerekből egy testileg-lelkileg folyamatosan szenvedő, kizárólag az emlékeinek élő nyudíjas lesz, aki nem is él, nincsenek élményei, csak várja a halált, céltalanul.

A köztes csoportoknál is romló tendenciát véltem felfedezni. Apukám is mindig mondja hogy "lehet hogy fáradt vagy, neha túlterhelt, de ezek a legszabb éveid". És igaza van. (Tegyük félre a covidot.) A korosztályom tanul, dolgozik, küzd hogy elindulhasson az életben. Viszont tele vagyunk célokkal és élmenyekkel. Vannak barátaink akikkel eljárkálunk, a közös Velencei-tavas élmények, részeg emlékek, nehéz párkapcsolatok amiken átsegítjük egymást, sok jó szex, "kiélem magam" korszak, minden szempontból.

És ez, ahogy az idősebb ismerettségemen veszem észre, a tini és fiatal felnőttkor elmúlásával mintha fokozatosan megszűnne. A harmincas-negyvenes korosztály jó része zombi (TISZTELET A KIVÉTELNEK, mert tudom hogy ilyenkor jön a "dE éN nEm Is). A legtöbb felnőtt korú ember (az úgymond átlagember) élete abból áll hogy van egy melója amit ha nem utál már szerencsésnek erezheti magát, minden nap lehúzza a 8 (vagy több) óráját, hazamegy, tévezik, ellátja a háztartást (ha van a gyerekeket), és ez megy 5 napig, miközben végig arra gondol hogy legyen már hétvége, de azt sem tölti valami hasznosan...

Az étkezésére, egészségére nem figyel, sportolni havi szinten ha eljár 2-3x, van valami függősége (ugye a cigiszünet, meg az elhízottak országa vagyunk, ami részben az érzelmi evésnek tudható be). Utálja az életét, de "á, öreg vagyok már ehhez", "úgyse lennék rá képes", és hasonló kifogásokkal nem is változtat rajta, nem képzi tovább magát, nem valt eletmódot, stb. Csak szenved, "jóvanazúgy" álca mögött. Közben irigykedik a szepekre, fiatalokra, gazdagokra, sikeresekre, és el lehet adni neki főműsoridőben a luxusfeleségeket, meg az eszbóntókat hogy legyen kit lenéznie a felsőbbrendüség érzésért, vagy legyen kire irigykednie. Nincs önálló döntése, dolgozik mert kell, azt ami jutott, általában van egy-két gyereke, amit lehet hogy már megbánt, de hát mindenkinek van, meg különben is, ez az élet rendje. Ha lelki problémája van elszív egy cigit hogy lenyugodjon, vagy jól belerúg egy hozzá közelálló lelkébe. Önfejlesztés, pszichológus (hiába ingyen elérhető) szóba se jöhet.

És ilyen életfelfogással mennek bele az időskorba. Magára egy életen keresztül nem figyelő (tehát rossz es egyre romló egészségű), lelki problémáikat elfolytó, vágyaikat mégcsak töredékében sem valóraváltó, frusztrált, megkeseredett öregekként.

És a baj az, hogy sokaknak van lehetősége hogy kilépjen ebből, de nem akar. Mert nem. Mert jóvanazúgy. Megy a panaszkodás, mennek a kifogások. Bátyám egy ingyenes informatika okjt hagyott ott, mert "túl nehéz". Apám epekedik hogy anyum halála utan legyen új társa, de "eh, kivel tudnánk már egymást megszokni". Mamám nem tökéletesen egeszséges, de eljárhatna (NEM COVID ALATT!!!!) a közeli idősekkel, de nem, mert nem is tudom miért. De közben faj neki hogy sokat vna egyedül (mi látogatjuk heti 3x, de itt a mindennapi társasága hiányzik). A 40 éves ismerősöm nem kezdi el az egyetemet, mert "ennyi idősen már biztos nem fog úgy az agyam". Le akar fogyni, de "nincs idő főzni meg edzeni" (tv előtt ülni napi 4 órát van). Szerintem értitek.

Mit tehetnek hogy ne váljak ilyen emberré? Mit tehetnék, hogy az idő ne szívja ki belőlem az életet, és boldog, elégedett idősként , egy boldog, elégedett élettel tudjak búcsúzni ha eljön az idő? Rettegek, hogy egyszer ilyenné válok😥

20N