Hogyan bírják a végeláthatatlan bezártságot?

Milyen bezártságot? Nincs kijárási tilalom napközben.

Szóval én sehogy, mert nem vagyok bezárva, kirándulunk, kertészkedünk.

#10 :) tudsz rendelni napi menüt elég sok helyről, vagy ha karanténban vagy, akkor a helyi önkormányzat tud neked bevásárlást intézni. Esetlen van közelben Tuskó áruház, akkor onnan lehet rendelni élelmiszert.

Remélem megúszod egészségben :)

Nem bírom. Visszajött a depresszióm és a szociális fóbiám is, illetve egyre többször vannak már lassan öngyilkossági gondolataim. Az egész életemet egy nagy rakás sz@rnak érzem, teljes szívemből gyűlölöm minden egyes percét. Pszichológushoz járok és gyógyszert is szedek, de egyáltalán nem érzem, hogy segítene. Az segítene leginkább, ha visszatérhetnék a normális életemhez, de annak kb. semmi esélyét nem látom most.

Haza kellett költöznöm a kollégiumból a szüleimhez vidékre, a semmi közepére. Egész nap egyedül vagyok itthon mivel a szüleim dolgoznak, de egyébként is semmilyen a kapcsolatunk és maximum váltunk pár szót valami tök általános témáról pl. időjárás. A munkámat a költözéssel együtt rögtön el is veszítettem, azóta pedig nem találok semmit. Az egyetemet már nem bírtam itthonról végezni, ezért inkább félbehagytam (szerintem sokat mondok azzal, hogy 5,7-ről 1,25-re romlott a KKI-m). A barátaimmal egy ideig próbáltam online tartani a kapcsolatot, de mind eltűntek. Régen jártam csoportos edzésre, színházba, moziba, önkénteskedtem és most ez mind szintén megszűnt. Olyan helyen élünk, ahol nincsen semmi és soha nem történik semmi... tehát kihalt az egész város, elmegyek sétálni és egy arcot nem látok sehol. A napi kommunikációm kimerül abban a pár szóban, amit a szüleimmel váltok. Lassan már tényleg ott tartok, hogy az lenne a legjobb, ha meghalnék.

Nekem egyedül a maszk borzasztó,főleg szabadban,a korlátozzással más bajom nincs.

Azt hiszem idén elkezdek futni/kocogni,biciklizni.