Végeláthatatlan pánik. Sokszor félek hogy bekattanok. Már nem tud segíteni senki, egyedül maradtam. Nincs kiút?

Inkább megölöm magam, minthogy így éljem le az életem! Ez undorítóan elviselhetetlen. Nem csak szamomra, hanem a körülöttem lévőknek se..illetve már azokat nem érinti a dolog. A barátom lelépett, szüleim, rokonaim, barátaim nincsenek, akik meg mégis azok nem foglalkoznak ilyen dolgokkal, megvan a saját bajuk. Nincs már kihez szóljak. Nem egy orvosnál voltam ezalatt a pár év alatt, de egyikük mondta, hogy meg kell szokni, ez nem fog elmúlni. SOHA! Még csak pár éve vagyok benne, de nem bírom már! Tudom hogy nagy változásnak kéne történnie hogy elmúljon, de nem történik semmi... Tényleg meg kell szokni? Most arra várok hogy elkezdődjön a képzés a munkaügyin keresztül, talán utána lesz változás..vagy nem? :S

Éjjelente nem tudok aludni, hiába a nyugtató, félek, nem kapok levegőt, agyalok, belezavarodok a gondolataimba és rettegek, hogy bekattanok! Nap közbe sem jobb a helyzet csak másabb..