Kinek lett jobb illetve rosszabb élete a vírus óta és miért?

Jobb, mert több időm jut magamra és végre nem kell állandóan rohannom valahova. Tudtam nyelveket tanulni, olvasni, családommal lenni és időközben a sütés-főzés lett a hobbim :D Most végre nem kell 5-6 óra körül kelnem (nagyon nem vagyok jó koránkelésben), hanem ráérek 8-9 felé, nincs utazási idő, nem kell a tömött buszon utaznom. Jobban odafigyelek az étkezésemre, változatosabban eszem.

Rosszabb viszont, hogy bár az óráim többsége jó online, valamelyik azért mégiscsak igényelné a személyes jelenlétet. Hiányzik a társaság, az egyetemi élet. Gólyaként nem igazán volt alkalmam ismerkedésre, ami bánt, mert nem ismerem annyira a szaktársaim. Egy sportos naptól eltekintve, alig mozdulok ki itthonról. Kicsit ellustultam, csökkent a motivációm, jobban halogatok. Hangosak a szomszédok, az általánosok bezárása óta visszhangzik az utca az alsósoktól, nincs csend és nehéz figyelnem az órákon, a figyelmem is gyakran elterelődik. Az egyetem netes platformja sem a legjobb, szinte állandóan attól kell tartani, hogy kidob a rendszer.. Csoport munkák elég döcögősek, passzívak a legtöbben..

De amúgy nem mondanám lényegesen rosszabbnak most az életem, de attól még lehetne kicsit jobb is.

Home office a tavaszi és az őszi évadban volt, nyáron, télen nem. Most megint itthon.

Részemről nagyon vegyes:

+ VAN munkám, MEGTEHETEM, hogy home office-ban legyek. Senkim nem halt meg, senkim nem covidos.

+ Ha sehová nem akartam munka után menni, kb. 1,5 órát nyerek az utazáson.

- Amint viszont kell valamit venni, intézni, be kell tömegközlekedni a városba és alig lesz időm elintézni.

+ Két office-os probléma között van időm home-ban is dolgozni ;)

- Nehezen találjuk a munkaidő végét.

+ Sülve-főve együtt lehettem az ezer éves, beteg, romló állapotú kutyámmal 3 hónapot. Nyáron el kellett altatni.

- A kikapcsolódásomat nekem is vastagon érintette: semmi kultúrprogram, kiállítás, előadás, klubtevékenység. Nem volt sok, havi 1-2 maximum, de mocskosul hiányzik. (Én tehetek róla, templomba meg kaszinóba kellene járnom.)

- Egyszer mentem volna külföldre, barátokhoz, azt is le kellett mondanom.

- Ha már itt tartunk: a falat kaparom attól, hogy nem látom a barátaimat. Többükkel május-június óta nem találkoztam, akivel igen, azzal 5-10 percekre, másfél méter távolsággal köztünk.

Covid-tól független problémák miatt a hobbimmal csak az őszi évadban tudtam foglalkozni. Normál esetben az is egy nagy plusz lenne, hogy van időm rá.