Mit teszel ha egy idegen leszólít az utcán?

Ha infót kér és udvarias, akkor természetes, hogy segítek, ha tudok, ha nem, akkor tippet adok, hol tud érdeklödni.

Ha ismerkedni akar - normál stílusban, nem agresszív, bunkó vagy trágár módon -, akkor megmondom, hogy kapcsolatban élek. Ha független lennék, akkor a helyzettöl, a hangulatomtól meg föleg attól, milyen benyomást tesz rám, vagy elkezdenék vele beszélgetni, vagy udvariasan elutasítanám.

Persze, segítek, ha épp olyan a kérdés. Mondjuk megmondom mennyi az idő, vagy hogy hol van az az utca, amit keres. De ha épp sietek, akkor nem fogok az anyókának az automatánál segíteni.

De ismerkedés nem jöhet szóba.

Ha útba igazításról van szó, nagyon szívesen segítek.

Ha pénzt jönnek kéregetni hozzám akkor nem adok és azt mondom nincs nálam. Lehet bunkóság, de mikor egymás után 5-en is jönnek, hogy adjak akkor inkább undorodom tőlük. A kedvencem, mikor mappával a kezükben állítanak meg és szegény gyerekeknek gyűjtenek, nem igazán szoktam elhinni, mert sok ilyen csalás van. Ilyenkor azt mondom nem érek rá és megyek tovább.

Ismerkedésnél mikor hogy. Az a hangulatomra és kedvemre fogom,hogy fogadom-e a közeledést.

Általában zenét hallgatok úgy hogy nem is nagyon figyelek, de ha egy normális ember vagy egy idősebb kér segítséget rögtön segítek, engem mondjuk rengeteg stikkes talál meg azokat elhajtom.

Ismerkedés céljából akkor reagálok ha szimpatikus az illető, más esetekben rájuk sem nézek vissza sem köszönök mert utána meg csak zaklatnának. Mondjuk az idősebb pasikat kiosztom mert azok meg annyira szánalmasak.

Nekem szimpatikus fejem lehet, mert lépten - nyomon megállítanak útbaigazítás miatt, főleg Pesten a külföldiek. Ha van térképük, segítek kitalálni az útvonalat nekik útv.tervezővel ha belefér az időmbe.

A lakóhelyemen is segítek mindig, de sajnos dys-es vagyok, így ha fejből mondom az útvonalat, szólni szoktam, hogy a jobb-bal irányokat nagyon el szoktam cseszni, ezért épületeket, utcaneveket is megadok tájékozódási pontként.

Kéregetőkkel nem vagyok jóban (szimpi vagyok, de lúzer nem), rájuk egyszerűen nem reagálok. Étellel, ruhával, játékokkal segítek célzott adományként, pénzem meg nekem sincs, arról le lehet szállni.

Azt utálom amikor cigit lejmolnak (krvara nem dohányzom, asztmás vagyok) és konkrétan megsértődnek, ha közlöm, hogy nincs. Mintha alap volna, mint az, hogy papírzsebkendő többnyire van nálunk.

Szegeden imádtam lakni, a legcukibb, legsegítőkészebb emberekkel ott találkoztam, korosztálytól függetlenül.

Attól függ mit kér...

ismerkedési céllal még nem szólítottak le

F