Huszonévesek akik nem dolgoztok, éreztek emiatt szégyenérzetet?

Szégyenérzetet nem is, de szorongást tud okozni. A szüleim tudnak támogatni, aminek nagyon hálás vagyok, viszont az idő haladtával egyre inkább zavart, hogy mindig rájuk szorulok.

Jelenleg interjúkra járok, közel vagyok ahhoz, hogy ez ne így legyen.

Viszont diákmunkával vagy gyakornoki állással, esetleg ösztöndíjjal ez az érzés jelentősen csökkenthető szerintem.

Az elején nagyon,drága anyukám olyan nevelést kapott gondolom én ahol mindegy hogy mit dolgozol? az sem baj ha éh bérért,csak dolgozz!

Édesapám valamennyire megértő,ő azt mondta még van lehetőségem tanuljam azt amit szeretnék,olyan munkát keresek majd ahol jól érzem magamat és nem érzem azt hogy ez munka lenne,de azért azt mondta szépen lassan próbálgassam a dolgokat és képezzem magamat.

Elég hirtelen léptem ki a megszokott hétköznapokból,azonnal külföldi munka,élet és még mi egymás, ez nekem nagyon is sok volt ezért egy idő után haza jöttem.

Szépen lassan tanulgatok,fejlesztem magamat,keresgélek,mindent amit úgy érzek és van kitől megtanulok mit pl a főzést vagy a gyerek nevelést mint bébiszitter,lehet hogy valakinek ez lányos de nem akarok életképtelen fiúcska maradni.

Szerintem normális ha nem találod a helyed,még nagyon én sem de már fejlődöm,beszélgettem emberekkel és van aki már 40 éves de még mindig nem tudja pontosan mit akar?

Szóval nagyon nem érdemes ezen gondolkodni de azért lehet beszélgetni néhány emberrel aztán tovább kell lépni.

Szerencsére már sikerült 70%-ban le győznöm azokat a gondolatokat mi lett volna ha?

Végezz önismeretet,interneten találsz olyan videót ahol pl el mondják hogyan számolj le a halogatással?

5 másodperces szabály is jó több dolognál is,ez azt jelenti pl hogy eszedbe jut hogy ki kell vinni a szemetet és már azonnal cselekszel is,mert 5 másodperc múlva nagy az esély rá hogy le beszéld róla magadat.

Van akaraterő könyv is,ezt már egy ideje el kezdtem olvasni csak lassan haladok vele,van olyan amit 2x el kell olvasnom hogy rendesen megértsem.

Nyelvet is el kéne kezdenem tanulni csak tudnám pontosan melyik legyen az? De lassan le telik a határidő így meg kell hoznom a döntésemet.

Van ez az okos vírus dolog is,külföldön jártam több országban is,szuper élmény volt igaz a munkában voltak stresszes helyzetek is de túleltem bocs elkalandoztam,szóval mikor már Magyarországon az emberek maszkban járkáltak és sehol senki sem volt nagyon addig pl Németországban kb semmi jelét nem láttam ennek a dolognak én voltam a feketebárány maszkban a boltban is.

Igaz Olaszországban azért más volt a helyzet,de az éjszaka közepén csak úgy egy kisebb városban találtam egy ilyen lakókocsis sütödét,ott vettem valami finom egyszerű kaját,voltak kint emberek amin eléggé csodálkoztam hajnali 2 óra felé,ki halt helyeken mentem keresztül aztán csak hirtelen emberek ott eszegetnek,igaz ez a hely kicsit el volt dugva.

Egyedül érdekes módon a Románokon lepődtem meg nagyon,na ott aztán katonák,rendőrök még a semmi közepén is,maszkban.

Na szóval itt a vége fuss el véle, nagyon sok munka lehetőség nincs még azoknak sem akik most el vesztették nem hogy nekem,inkább tanulgatok és fejlesztem magamat mert valamit muszáj csinálni és szerintem érdemes is.

Oké bevallom az elején még próbáltam bármilyen munkát keresni,pizza futár de ott ki estem mert ő szerintük lassú voltam abba a körben amit épp a főni mért,pedig őszintén szólva tényleg hajtottam de hát nap végére csak el fárad az ember ő meg nem akkor méri pont,na mindegy is,rá jöttem én nem fogok itt könyörögni neki hogy jaj ne hagy maradjak,előző munka helyemen ami eddig a leghosszabb volt a külföldis na ott is hülyének akartak nézni szóval inkább mondtam hogy itt szépen fejezzük be.

Próbálok itthon mindenben segíteni,csinálni azt amit kell,na meg amit már régóta halogatnak a szüleim,semmi más nem kell hozzá csak idő nekem meg most van.

Kitartás,lesz majd jobb is.