Van olyan személy akit az életed hátralévő részében szeretnél elkerülni, véletlenül sem akarsz összefutni vele? Ha igen, miért? Mesélnél róla? Pusztán kíváncsi vagyok.
Én az egyik volt osztálytársammal vagyok így, akivel elég furcsán alakult a kapcsolatunk, vagyis pontosabban inkább lezárult. Óvodás koromban és első osztályban legjobb barátnők voltunk, aztán évekig nem láttam, mivel átment másik tagozatra. Az élet úgy hozta, hogy 6 évvel később ismét osztálytársak lettünk. A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor megláttam az évnyitó még 2012-ben. Teljesen lefagytam. Abban reménykedtem, hogy esetleg nem vesz észre, majd más mellé ül vagy nem is tudom. De ő természetesen emlékezett rám és abban a hitben jött oda hozzám, hogy folytatódhat vagy újrakezdődhet a barátságunk. Viszont én amióta nem találkoztunk teljesen más ember lettem, a mai napig szociális fóbiával küzdök, nehezemre esik beszélgetni másokkal. Aznap alig tudtam egy-két szót kinyögni, de aközben is lángolt az arcom és szörnyen ideges voltam. 3 év úgy telt el áltanosban, hogy kerültünk egymást, mindezt miattam, mert egy idióta voltam. Féltem, hogy nem fogadna el, hogy zavarná, hogy idővel nagyon megváltozott a stílusunk (ő elég fiús lány lett), hogy már nem vagyok az az életvidám, laza és mosolygós kislány, aki egykor voltam. Többször is próbáltam összeszedni a bátorságomat, hogy elmondjam neki, hogy mit érzek és, hogy nem azért kerülöm, mert nem kedvelem/haragszom rá vagy valami problémám van vele, egyszerűen csak megváltoztam és most minden nagyon nehéz nekem. A mai napig fel tudnám pofozni magam, ha ezekre az emlékekre gondolok. Mostanra valamelyest sikerült túllendülnöm ezen, az általános iskolai ballagás óta eltelt 5 év és azóta nem is láttam. Viszont még mindig nem tudnék a szemébe nézni, ha ismét összefutnánk. Elsüllyednék a szégyentől, amiért így cserbenhagytam anno, pedig ő számított rám. Ha már így elcsesztem, remélem soha többé nem találkozunk, mert akkor az újabb mély nyomot hagyna bennem és felerősödne a már szűnni kezdő lelkiismeret-furdalás.
19/L
Igen, van. Sajnos.
Állami gondozott voltam és volt egy fiú, aki az ott töltött 7 évem alatt nagyon sokat bántott engem, főleg lelkileg de néha fizikálisan is. Nagyon mély sebeket hagyott bennem, egy évvel idősebb nálam, de a gonoszság felfalta a lelkét. Emellett kényszeres hazudozó volt, ritka erőszakos, hirtelen haragú és tipikusan az, aki csak erőszakkal tudta megoldani a nézeteltéréseit.
Soha többet nem szeretném látni, és szeretném elfelejteni, de sajnos soha nem fog menni.
20/f
Egyik volt kolléganő. Mindig ő akar a társaság középpontjában lenni, affektál, önmagát promózza, hogy ő mennyi mindent tud, mennyi mindent tanult, ő mekkora szakértő, neki milyen nehéz volt ezt-azt megszerezni, "nem úgy mint ma", "neki hány diplomája van", melyeket "ma már gyerekjáték megszerezni, bezzeg az ő idejében", stb... Ha nem ezt csinálja, akkor is nyálasan affektálva igyekszik felhívni önmagára a figyelmet. Mást előszeretettel megaláz, letorkol, szinte keresi az ilyen embereket.
Nem bántom, nem terjesztettem róla semmit, inkább elkerülöm.
Most így hirtelen nekem is egy-két iskolai zaklatóm jut eszembe.
25/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!