Nyugtassatok meg 15-20 évesek, nektek is így áll a napotok?

18-as Én a 16-os vagyok és örülök neki, hogy ti ilyen jól viselitek ezt az időszakot, ennyi csudajó lehetőségetek van, ennyi időtök van, ez mind fantasztikus és gratulálok hozzá! Csak, hogy tudd, ez nem mindenkire igaz! Nekem pl. pont nem volt időm nyelvet és programozást tanulni, mert lefoglaltak a teljesen feleslegesen megtartott de katalógusos online órák, a tonnányi beadandó (amit sokszor pl. szimplán jelenlét igazolásaként kértek, ami szerintem nem fair ahhoz képest, hogy alapesetben egy aláírást kell penderítened egy papírra.... de sokszor varázsütésszerűen megváltoztak a távoktatás indulásakor a tárgyak követelményei és sokszorosan többet kellett teljesíteni), dedós viták és végtelen levelezések az oktatókkal (mert értelemszerűen minden hallgató csal és hazudik és ez a normális hozzáállás egy oktató részéről, illetve véletlenül sem illik válaszolni egy megküldött emailre még hetek múltán sem, mert nyilván csak úgy szórakozásból küldte a hallgató, pláne ha szakdogáról van szó, az se fontos egyáltalán) és a kistestvérem (mert a szüleim dolgoztak, míg a húgom ugyanúgy távoktatásban tanult, csak még pici és ezért egyedül szerencsétlen nem tud boldogulni). Én ki lettem dobva a kollégiumból és hipp-hopp haza kellett költöznöm a családomhoz, ahol nem volt se hely, se csend, se nyugalom ahhoz, hogy normálisan tanulni tudjak. Könyvtárra sem volt szükségem abszolút, mert mégis minek az... Ezzel együtt elveszítettem a munkalehetőségemet is, mert az egyetem városában tudtam vállalni alkalmi munkákat diákszövetkezeteken keresztül, de otthon (vidéki kistelepülés) nem. A kikapcsolódási és szórakozási lehetőségek is teljesen jók egyébként pl. ki tudok menni a kukoricaföldre, a mezőre vagy az utcára sétálni, még választási lehetőségem is van. A barátaimmal is tök jól tudom tartani a kapcsolatot úgy, hogy mindenki majd beledöglik a jelenlegi helyzetbe, mert ők is jócskán megküzdenek a távoktatással és rengeteget tanulnak, az egyikük szakmai gyakorlaton van mellette, a harmadik külföldön rekedt és nem tud hazautazni, a negyedik elveszítette egy családtagját a koronavírus miatt... igazából másra sincs időnk csak online sorozatozni és társasozni.

24-es Én is pontosan ezt írtam a 16-os hozzászólásomban, mert jelenleg én is így érzem magam. Vége a félévnek, várom a következőt (ami kb. ugyanilyen sz*r lesz) és döglődök. Ez a hatása ennek az egésznek, hogy az ember széthajtja magát a négy fal között, nem mozdul ki, nincsenek már meg a személyes emberi kontaktusok, stresszel és idegeskedik, nyakán a vírus, nem tud jólesően kikapcsolódni stb. Hosszú távon ez rengeteg problémát okoz és ezek közé tartozik ez is, hogy az embernek már elfogy a motivációja, ereje, kedve stb. és egész nap csak fekszik.

#25 eldönthetnéd, hogy most akkor egész nap csak fekszel, vagy egész nap hajtasz és nincs időd semmire. Össze-vissza beszéltek, és azt sem tudjátok már mi bajotok van..

26-os Te nem tudod értelmezni, amit írunk.

De, tudom. Képtelenek vagytok időmenedzsmentre, és a balansz megtalálására, de ez is a külvilág hibája. Aki pedig nem ért egyet, az ignoráns, és a véleménye nem számít. Remek fejlődési alap az ilyen hozzáállás.

Nem. Volt már hasonló, napokig, egy két hétig max, amikor csak teptem és elvoltam, de azt nagyon élveztem. Sokat bicóztam ki elhagyatott természeti helyekre, feküdtem a napon a zöld réten egyedül. De egyebként nem bírnám ki, hogy ne tegyek a szar életem ellen.