Érzékeltétek már magatokon, hogy a politika negatív módon beférkőzik a mindennapjaitokba?

Az utóbbi időben néhány alkalommal megesett velem, hogy találkoztam olyan emberekkel, akik eltérő politikai nézettel rendelkeztek. Beszélgettünk, de voltak kellemetlen részek. Azt vettem észre minden esetben, hogy ugyanazt a sablonszöveget mondták vissza, ezt ismételgették folyamatosan. Mindezt olyan módon, hogy csak és kizárólag az ő álláspontjuk lehet helyes, másra nem is kíváncsiak. Úgy láttam, hogy itt nincs értelme vitatkozni, mert nem tényeket meg érveket mondtak, hanem csak sablonszövegeket ismételtek. Egy ideje azt érzem a médiával kapcsolatban is, hogy nagyon túlfeszít egyes politikai kérdéseket, és a politikai kommunikáció teljesen betör a mindennapokba. Ezért egyre kevesebbet szeretnék foglalkozni ezekkel a közéleti, politikai eseményekkel. Ugyanakkor meg azt vettem észre, hogy még hétköznapi beszélgetések, amelyek régen sportról, filmekről, vagy bármi más semleges témáról szóltak, most másról van szó. Black lives matter, iszlám, migránsok, melegek, politikai korrektség, háttérhatalom, mostanában még a hétköznpi magánbeszélgetéseket is ezek a témakörök uralják. Nekem az nem tetszik benne, hogy akik erről beszélnek, főként sablonszövegeket használnak. Ők maguk viszont nem igazán járnak utána a témaköröknek. Az nem zavar, ha valaki tényleg megalapozottan beszél ezekről a kérdésekről. Van egy barátom, aki ellentétes politikai nézeteket vall, de vele éjszakába nyúlóan tudunk teljesen nyugodt hangnemben beszélgetni ezekről a kérdésekről. Például ő utánaolvas ezeknek a jelenségeknek, meghallgatja a különböző politikai táboroknak az állásfoglalását, és konkrétan meg tudja mondani, hogy mivel ért egyet és mivel nem. Nem használ sablonszövegeket. Kölcsönösen elfogadjuk egymás véleményét, azt tiszteletben is tartjuk. A politikát, úgy érzem, kerülnöm kellene, mert nagyon zavar az, hogy mindenhol csak sablonszövegek, politikai szlogenek jelennek meg. Azt viszont még problémásabbnak találom, hogy ezek a sablonok a hétköznapokba is beszűrődnek. Egyesek pedig ezekhez a narratívákhoz iszonyatosan ragaszkodnak. Úgy ragaszkodnak hozzájuk, hogy nem fogadják el, ha másnak eltérő a véleménye. Sőt, azt sem fogadják el, hogy ha a beszélgetőtársuk azt mondja, hogy nem tud véleményt alkotni a kérdésben, mert nem rendelkezik elég ismerettel ehhez.

Összegzés: nem baj, ha valakinek eltérő a véleménye, csak engem személy szerint nagyon idegesít, ha sablonszövegeket használ valaki. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem néz utána annak, amit képvisel. Ebből kifolyólag azt sem akarja elfogadni, ha valaki semleges álláspontot képvisel vagy nem tud véleményt nyilvánítani. Néhány évvel korábban (6-7 évvel ezelőtt) nem tapasztaltam hasonlókat, ez valahogy az utóbbi idők terméke, de engem nagyon idegesít.

Más esetleg tapasztalt hasonlót? Mennyire érzitek azt, hogy ezek a politikai narrációk tönkreteszik a hétköznapi emberi kapcsolatokat? Mi lenne a megoldás?