Minden felnőtt érez olyat hogy ő csak egy felnőttet játszó gyerek, vagy csak nem tudatosul mennyire máshogy gondolkodik réghez képest?

Vannak olyan "felnőttek", akik soha nem nőnek fel.

Akik ugyanúgy elvárják az irányítást, és nem veszik a kezükbe a sorsukat, nem vállalják fel a felelősséget az életükért.

Az, hogy ki mennyit tud, másodlagos. Vannak tizenévesek, akik egész lexikonokat tudnak kívülről, mégsem számítanak felnőttnek.

Lehet, hogy csak arról van szó, hogy annak idején mindentudónak képzelte a felnőtteket, és elmaradt a katarzis. Benne is sok a kérdőjel és a bizonytalanság, mint mindenki másban.

Ettől függetlenül ő még lehet egy felelősen gondolkodó felnőtt - a kérdés ugye itt az, hogy milyennek gondolta a felnőtteket kisgyerekként.

Én 30/F vagyok, egyedül élek, jól élek, minden rendben van ilyen téren. Viszont nem tartom magam felnőttnek.

A felnőttek olyan furák. Olyan merevek, és komolykodók, és hidegek. Nem kedvelem őket. Én szeretem a derűt, a viccet, a bolondozást, a kényelmes ruhákat (macinaci és elnyűtt futócipő). Szeretek furcsa szinkronhangokat adni pirinyó állatoknak, pl bogaraknak, cicáknak stb. A felnőttek nem ilyenek, és nem is szeretném magam felvállalni előttük.