Szerintetek az ilyen emberből lesz a legjobb pedagógus?

A lány lehet jó tanár, minden adottsága megvan hozzá. De hogy belőled jó pszichológus nem lesz, az tuti biztos, már ne is haragudj...

"Szeretek az embereken segíteni."

De azért már előre leírod a SAJÁT VÉLEMÉNYED alapján, hogy mivel rossz a családi háttere, nem lehet belőle jó tanár (nem értem az összefüggést). Fuh, az ilyen divatpszichológus picsáktól ráz ki a hideg.... Csak hogy sztereotipikus legyek én is.

De azért még hozzátennék valamit, mert eléggé felcsesztél most, ugyanis magamra is vettem ezt a bullshit, felszínes szart, amit leírtál. Nekem alkoholista volt az apám, ütöttek-vertek gyerek koromban. És bármilyen hihetetlen, én is pedagógus lettem, és olyan iskolában tanítok, ahol vannak bizony nehéz sorsú gyerekek. Rengeteg tanár igazából nem is foglalkozik velük, személytelenül ugatnak velük, ha rosszalkodnak, és nem értik, hogy ez miért van. Nincs türelmük, a legtöbb, kikent-kifent, műkörmös "tanárnéni" a jólszituált családi állapotával nem érti meg, hogy ha egy gyereket bánt valami, kiadja magából. Csak azt látják, hogy üvölt, vagy rosszul viselkedik, és ezért ők is kiabálnak vele. Brávó, ez aztán a pedagógia!

Ezek azok a "tanárnők", akiket mindig elnézek, hogy az udvaron trécselnek, elvonultan, felsőbbrendű kört alkotva magukban, hogy ők itt a tanárok, a gyerekek meg játszanak körülöttük. És ha valamelyik gyerek odamegy valamivel, akkor sietve, idegesen küldik el a fenébe, hogy hagyja már őket beszlégetni. Ezek aztán a jó pedagógusok, konszolidált háttérrel, kiegyensúlyozott emberek, akiket ha ismernél, megnyalnád a tíz ujjadat pszichológusként.

Én a kezdettől fogva a gyerekekkel foglalkoztam, még ebédnél is együtt eszek velük, van, amikor még pacs-pacsozok is velük. Mindent elmondanak nekem, értük vagyok. Volt már olyan, hogy megtudtam, hogy az egyik kedves, aranyos lányról, hogy alkoholista apja van, aki időnként üti-veri. Sírva mentem haza, egész délután bőgtem, annyira sajnáltam. Értem őket, és ők ezt érzik. Tapadnak is rám, imádnak, és én hálás vagyok érte. És szerencse, hogy annak idején nem hallgattam egy hozzád hasonló "pszichológusra", mert biztos lebeszéltél volna arról, hogy tanárnak menjek, lebeszéltél volna az életem hivatásáról, amit egyedül imádok és amiért ezen a földön vagyok, hogy gyerekekkel foglalkozzak.