Maradjak vagy menjek? Eldöntenétek az életemet?
Harmadéves egyetemista vagyok, informatikát tanulok. Sikeresen megbuktam kétszer is egy olyan tantárgyból, ami nélkül nem lehet szakosodni. Mivel nem lehet szakosodni, ezért 2 bukás egyenlő 2 év csúszással, ami azt jelenti, hogy negyedév (7 félév) helyett hatodévben (11 félév) végeznék, ha harmadik nekifutásból sikerülne a dolog. Jelenleg 21 éves vagyok, csak egy átlagos érettségim van. Elegem van az egészből, teljesen elment a kedvem az informatikától. Viszont államin vagyok, a féléves díj 200 ezer, és ha otthagyom, akkor 1 milliót kéne visszafizetnem, amikor az összvagyonom pár ezer forint.
Vesebeteg vagyok, ami miatt nem tudok fizikai munkát vállalni (se gyár, se szupermarket, se gyorsétterem, se semmi pakolós vagy állós munka). Valami gagyi irodai munkát tudnék csak így elvállalni. Tudásom nincs, utálok tanulni és minden szabadidőmben számítógépfüggőként csak játszom, hobbim nincs, nem fejlesztettem magam sulin kívül soha semmivel. Azon gondolkodtam, ha nem maradok, akkor passziváltatok, közben elmegyek dolgozni valahova, amit bírok vesebetegként, megszedem magam, hitelt veszek fel, visszafizetem a tandíjat vele és olyan augusztus körül pedig kiköltözöm az EU-n belül valahova nyugatra, végzettség nélkül szerencsét próbálni, hátha ott is tudok valami ülős munkát kapni, bármit amivel a vesebetegségemmel tudok dolgozni. Új életet szeretnék kezdeni. Nagyon rosszul hangzik, hogy 24-25 évesen kéne végeznem az egyetemmel, ha folytatom így. De családtagjaim, rokonaim óva intenek az egyetem elhagyásától, nem azért költöttek rám nagyon sokat (tehát eltartottak) hogy elhagyjam az egyetem és külföldön balkáni bevándorlóként csak mosogatni tudnék (amit ugye nem lehet a vesebetegségem miatt).
De elegem Magyarországból és elegem van az infóból és az egyetemből is. Mindenből elegem van, teljes változást akarok, igaz félek, mert ijesztgetnek és ha csak a fele is igaz, akkor rosszabbul jövök ki, mintha maradnék. Menjek az "álmaim" után vagy maradjak materiális és fejezzem be az egyetemet.
Én a kérdésedből úgy érzem, hogy te el akarsz menni, de félsz kockáztatni, meg attól, hogy mit fognak szólni az emberek körülötted, és egy megerősítére vágysz, hogy minden rendben lesz ha elmész, nem megy tönkre miatta az életed, nem kerülsz az utcára, stb. És persze, nyilván azért mondják hogy ne hagyd ott az egyetemet, mert az a "biztos út", ha elvégzed lesz munkád és nem kell bizonytalanságban élned. Szóval nem cáfolom, hogy jót akarnak neked és hogy igazuk van.
Ennek ellenére én azt mondanàm, hogy ha egészen komolyan gondolod, hogy otthagyod az egyetemet, akkor először kicsit pontosabban találd ki, hogy hova akarsz menni, és mi az amit csinálni szeretnél; és csináld. Abba gondolj bele, hogy egyszer élünk (jó, nem biztos, de az egy másik topic), mivel akarod tölteni az életed? Ha 100 évesen visszaemlékszel az életedre, mire akarsz emlékezni? Elmész külföldre, adóssággal indítasz, de akár lehet, hogy találsz valamit, amit szívesen csinálnál, (persze, akár rossz helyzetbe is kerülhetsz, ezt nem vitatom, de hidd el, sokan vannak a világon nem a legjobb helyzetben, és lehet, hogy jobban élveznéd, mint amit most csinálsz.) A másik opciód ugye valahogy úgy nézne ki, hogy valahogy megszenvedsz az egyetemmel, lesz valami munkád, és egy viszonylag stabil életed, azt nem tudom, hogy mennyire élveznéd a munkád, mert nem ismerlek, szóval itt is bármi lehet még.
Egy dolog ami eszembe jutott, hogy ha alap szeretsz programozni / nincs gondod vele, akkor egyetem mellett el tudnál menni egy gyakornoki pozícióra, és akkor lenne gyakorlatod, és ha tényleg tudsz progizni, lesz munkád egyetem nèlkül is (nyilvàn nem a legtop-abb állas, de az infó hiányszakma). Ha alap a progiért nem vagy annyira oda, akkor nem szóltam.
Még azt ide a végéren hogy egyszer láttam egy ilyen motivációs videót, amiben azt mondták, hogy azzal tudod motiválni magad a legjobban, ha sarokba szorítod magad. Például ilyen az, hogy egy hatalmas összeg pénzt (nem plusz pénzt, hanem olyat, amire szükséged lesz) odaadsz egy barátodnak és pl megmondod neki, hogy ha 1 év múlvára nem lesz 6 kockád, akkor megtarthatja. Vagy teljesen függetleníted magad pl anyagilag a szüleidtől és kiköltözöl a házukból. Elvileg ez egy működő módszer, ha tényleg fölfogod, hogy "sarokba lettél szorìtva". Ha otthagyod az egyetemet, lehet hogy annak is lesz egy ilyen effektusa az adósság miatt. Nem tudom, nem biztos, csak gondoltam megosztom a történetet.
A lényeg, hogy tudd, hogy az emberek körülötted azt akarják, hogy biztonságban legyél, de szerintem ha elhiszed magadról, hogy sikerülhet összehoznod valamit ha otthagyod az egyetemet, akkor menni is fog. ;) Azt meg nem hiszem, hogy az életedet ez teljesen el tudná rontani, bárhogy döntesz is. Mindig lesznek jó és rossz dolgok is.
Ha nehéz is, fejezd be szépen az egyetemet. Mellette tudsz munkát vállalni.
Később megköszönöd majd magadnak.
A külföldön való szerencsét próbálni dologgal csak az a baj, hogy nekik is képzett munkaerőre van szükségük. Aki végzettség nélkül megy ki annak a fizikai munka marad. Pizzafutár, építkezési munkás, napszámos és hasonlók.
Ha értelmes életet akarsz, akkor kell egy normális, tisztességes végzettség.
Mert nem a most számít, hanem az, hogy mától 10 meg 20 évre hol leszel az életben. Mindenféle végzettség nélkül mire számítasz, de őszintén? Főleg vesebeteg emberként.
Anglia jó meg minden, de már nem EU-s ország. Nem lehet már csak úgy kimenni. A szobalány és egyéb munkákat meg tessék elfelejteni, lehúzás, tisztességtelen szar munka. Férfiként fel sem fognak venni, ezt garantálom. Havi 400 Font amúgy is nevetséges.
Illetve némi paradoxont vélek felfedezni, hiszen azt állítottad hogy semmi pakolós, állós fizikai munka nem megy, de a szobalánnyal nincs probléma. Bármi magyarázat?
Szedd össze magad és csináld meg az egyetemet. Jelentkezz gyakornoki pozíciókra, legalább lesz kereseted. Hagyd abba a számítógépezést és keress valami közösségi hobbit magadnak, mert nagyon úgy néz ki hogy egy darab barátod nincs.
Amúgy csak mondom, 24 évesen fejezem be az egyetemet, épp most. Nem siránkoztam, ez van. Évvesztes is voltam, illetve az első év után újrakezdtem a képzést egy másik intézményben. Most meg felvettek itthon a legkomolyabb céghez azon a területen belül ami érdekel.
Én is elgondolkodtam az első bukás után hogy nem nekem való az egész, aztán összeszorítottam a pitchám és megcsináltam. Ja, hogy le kellett mondani a hétvégi bulikat, esti kockulást? Valamit áldozni kell a jövő érdekében.
Illetve gondolkozz el azon is, hogy ha utálsz tanulni és az önfejleszés is egy big no-no, akkor mit vársz magadtól? Szerinted be fog téged vállalni egy külföldi munkaadó?
De ez a hülye tantárgy... Már rosszul vagyok tőle, a tudattól gyomorgörcsöm van, hogy harmadjára is végig kell ülnöm és TUDOM hogy harmadjára is le fogom magasról tojni és nem fogok rá tanulni. Mert nem érdekel a legkevésbé sem, ez van. Meg a barátaimat elvesztettem, akik cipeltek a hátamon egész eddig, mert az egész egyetemet végigpuskáztam róluk, rajtuk élősködtem és mivel lecsúsztam, itthagytak. Tudás nélkül vagyok az 5. félévemben. A gondolat, hogy még 6 félévet itt kéne lennem... Elmondhatatlanul öngyilkos akarok lenni tőle.
Durva számítógesjátékfüggő vagyok, ez az egyetlen boldogságforrásom. Minden időmet erre pazarlom, pedig mindenben rossz vagyok.
SOTE - Pszichiátria
Felhívod őket telefonon és megkérdezed, hogy játékfüggőkkel melyik osztályon foglalkoznak. Utána útbaigazítanak majd.
Sok sikert!
Mit várok magamtól? Talán a sültpulykát berepülni az ablakon. Tudom, hogy nem fog, de én ilyen "I reject nature" ember vagyok. Hiába lehetetlen, én szeretném, punktum. Hiába nem 5 2+2, én szeretném, hogy 2+2 5 legyen. Megtagadom a természetet és a saját világomban akarok élni. Kezdek megkattanni. Az nem paradoxon, hanem a porszívózás meg vasalás nem olyan durva munka, mint a McDonalds vagy a gyár. Igaz, azóta rájöttem, hogy ez csak csajoknak van, szóval nem mehetek. Viszont nézelődtem mást is, vannak érdekesek.
Gyakornoki pozi vagy diákmunka suli mellett... Nem bírom egyszerre a kettőt, vagy egyetem aktív félév, vagy passzívon munka. A kettő együtt nem.
Igazából annyira fafejű vagyok, hogy na legjobb lenne öngyilkos lenni, ezt látom kiútnak, vagy pedig pszichiátriát holnap felhívom, adjanak valami gyógyszert ami a hülyeséget átalakítja a fejemben normális gondolatokká. De mivel ilyen nincs, én meg nem akarok változtatni, mehhh. Ja a kötél izginek hangzik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!