Miért vannak olyan közhelyek, hogy csak a belső számít, stb. amikor ez nem igaz?

Az emberek álszentek és szeretik ilyen kamu szövegekkel nyugtatni az önérzetük.

Amúgy, ha ennél értelmesebb szinten vagy, akkor ne szomorkodj emiatt, hanem használd: Ha valaki közhelyeket pufogtat, legalább tudhatod, hogy vele nem érdemes foglalkozni, mert nem túl értelmes.

Ha barátságról van szó, akkor szerintem igaz. Én sosem néztem a barátaim külsejét, csak azt, hogy mennyire érzem jól magam velük és mennyi közös pontunk van. A szüleimnek sem számított soha a külseje, szeretem őket mindennél jobban.

A párkapcsolat pedig nem jótékonysági műsor, főleg, hogy ideális esetben arról szól, hogy egy megfelelő embert választasz preferáltan hosszú időre, preferáltan kizárólagos kapcsolatban, akihez ráadásul vonzódnod is illene fizikailag. Ebben az esetben nyilvánvalóan el lehet felejteni, hogy valaki a belsődet nyalogatja egy intim kapcsolatban úgy, hogy nem tetszel neki egyáltalán. Az a nemi erőszak kategória lenne.

Attól függ melyik közhely és mire vetítve. Párkereséskor nem állja meg a helyét a 'csak a belső számít' ugyanis evolúciós szempontból és egészséges utódnemzés miatt több kritériumot is néz az ember a másikban. Viszont mellékesen megjegyzem, hogy a szépség, tehát a külső értékelése nagyrészt egyén függő.

Helyesebben úgy lenne ez a közhely, hogy "A belső a személy függvényében bizonyos változó értékben számít".

Ez a felvilágosodás korából származik, amikor a filozófusok úgy gondolták, hogy nem jó dolog az, hogy mi, emberek, akik egy fajhoz tartozunk, nem vagyunk egyformák, és bizony vannak emberek, akik hátrányban vannak más emberekhez mérve.

Ekkor születtek meg azok a mesék, amik a szegénységet és a szegény embert jónak, szeretetreméltónak, önzetlennek mutatják be, és a gazdagokat pedig magányosnak, rossznak. Pedig ez nem igaz. Semmilyen erény nincs abban, hogy valaki a semmire vállal x gyereket, és a szegények között is van rossz ember, és a gazdagok között is van jó ember.

Ezután jöttek a külsőségek. A hátrányból (csúnyaság) valamiféle előnyt kellett kovácsolniuk az embereknek, hogy megnyugtassák a pici lelküket. Ez a mai világba már odáig fajult, hogy a szép embereket tárgyként kezelik, nem veszik őket komolyan, és minden olyan negatív tulajdonsággal felruházzák az ilyen embereket, ami csak létezik a földön (pl.: a szép emberek buták, és belső értékeik egyenlőek a nullával, stb.)

Ez legjobban az anyák között élesedik ki (pl.: azért, mert valaki ad magára, és szülés után is azt lehet mondani rá, hogy nő [ellentétben a rosszmájú, fancsaliképű debellákkal], akkor rossz anya, mivel biztos nem foglalkozik a gyerekével, de aki igénytelen, 20 mázsás anyuka, az 24 órából 25-öt a gyerekével van.)

Mert a külső ami 20 évesen tökéletes 40 évesen nagy eséllyel nem lesz az. Viszont, a belső tulajdonságok nem változnak akkorát mint a test.

Ezért ha olyan párt választasz aki most huszonévesen szép külsőre, de belsőre "csúnya" akkor később nagy eséllyel lesz egy kevésbé szép + elviselhetetlen párod. Viszont aki most "szép" belső tulajdonságai által, azt 50 évesen is szépnek fogod látni mivel, ilyen a kisugárzása.

A Hanta boy című filmből:

- A tanítónéni azt mondta, hogy a belső értékek a fontosak.

- Kisfiam, ezt a csúnya emberek találták ki.

Kb. ennyi.

"Mert a külső ami 20 évesen tökéletes 40 évesen nagy eséllyel nem lesz az. Viszont, a belső tulajdonságok nem változnak akkorát mint a test."

Hogyne változnának ugyanúgy a belső tulajdonságok is... Sokan nem 1-2 év után lépnek ám félre, hanem 10-20 év után.