22, 23 évesek, hol tartotok, mit értetek el eddig az életben? Munkahely, iskola stb.?

Prágában vagyok másodéves egyetemista régészet szakon. Nagyon szeretem, bár néha elfog a kétségbeesés, hogy mit fogok csinálni, miután meglesz a diplomám. Jártam pár külföldi ásatáson és kutatáson, amik nem csak jó élmények voltak, de nagyban segítettek is, hogy tisztább képem legyen a dolgokról. Jelenleg keresgélek, hogy milyen gyakornoki lehetőségeim lennének.

Angolból és olaszból felsőfokú nyelvvizsgám van, valamint egy jogosítványom is van. Az előbbi két nyelvet aktívan használom, míg vezetni leginkább csak akkor szoktam, amikor a barátaimmal utazok külföldre egy autós túra keretein belül.

Nagyon jól be tudtam idekint illeszkedni és megtaláltam a közegemet. Van egy helyi barátnőm és több helyi és külföldi barátom, akikkel nagyon jó és szoros kapcsolatom lett. Főleg az elején, de néha most is hiányozik a családom és a magyar barátaim, akik közül néhány lemorzsolódtak az évek alatt, de az ilyen akkor is megesik, ha egy városban élnek az emberek.

A fontos az, hogy mindig magadhoz mért a teljesítményeidet és céljaidat, mert mások máshonnan indultak, más jellemmel és képességekkel bírnak és mások a céljaik. Azt csináld és úgy, ahogy te szeretnéd és neked kényelmes.

22/F

22 éves vagyok.

Spórolt pénz, jogosítvány, érettségi. Ennyire jutottam eddig.

Belekezdtem egy szakmába amit 2 éven át gyűlöltem majd úgy hozta az élet, hogy nem raktam le a szakmunkás vizsgát. Szóval 2 év kuka. :D

Jelenleg ott tartok, hogy semmi se érdekel igazán. Dolgozgatok amit lehet. Elég gáz. De ez vagyok én :)

23 vagyok, ötödéves vagyok orvosin.

A hasonló szakon tanulókhoz képest egyáltalán nem vagyok lemaradva, soha nem csúsztam vagy halasztottam egyetlen félévet sem, érettségi után egyből továbbtanultam, a lehető legrövidebb idő alatt fogok végezni (ha semmi nem jön közbe).

Általánosságban viszont szerintem az átlag alatt vagyok a tanulmányokat kivéve nagyjából minden téren a kortársaimhoz képest. Sok korombeli ismerősöm, volt osztálytársam már diplomázott vagy szakmát tanult, akár évek óta dolgozik, van megtakarítása, lakást/házat vásárol, az esküvőjére készül, gyereket vár vagy már családja van. Nekem nincs semmi pénzem, mert diákmunkára nem igazán volt időm egyetem mellett (és nem is szorultam rá szerencsére), koliban lakom, lakást/házat nem (vagy legalábbis nem mostanában) fogok örökölni, jogsim sincs, autóm pláne nem, a szüleim azzal tudnak támogatni, hogy fizetik a megélhetésem egyetem alatt.

Én 29 vagyok, de 21-22-23 voltam amikor a leghúzósabb időszak volt a munkámat tekintve. Meglett az érettségim 18 évesen, közben a jogsim is, és 18-19 évesen OKJ re jártam, de közben dolgoztam éjszaka tescoban. (előtte 16 éves koromtól nappal amikor rá értem suli után és hétvégente) 19 évesen lett meg a szakmám (amiben sosem dolgoztam), de elhelyezkedtem egy munkahelyen, de közben tanultam is, illetve önerőnek volt 1,5 m ftom, ahhoz apukám kezességével vettünk fel még 3 m ftot és 4,5 m ftért tudtunk venni egy felújítandó garzon lakást, ami ki volt adva még 1 évig, mert amikor 20 lettem, akkor lett a barátnőm 18,es akkor oda költöztünk. (Ő még tanult mellette meg diákmunka, én meg dolgoztam rendesen de közben volt már vállalkozásom is, kezdett beindulni ) 21 évesen lett meg az első gyermekünk, így már otthon volt a párom, tudott segíteni a vállalkozásban, olyan szinten felfutott az egész hogy jobb napokon tisztán 100e ftot is kerestünk, marha sok melóval, volt 4 emberem is akiket én fizettem, de nekik is volt munkahelyük, mellékállásban besegítettek nálam. Gondoljatok bele akkor 2012 Ben volt a havi fizetésem a munkahelyemen (állami cég) havi 60915 Ft +10e Ft családi adókedvezmény + némi pótlék, volt a havi fizum kb 75-80e Ft nettó, a gyes meg 25500 Ft, családi 12200 Ft, a lakás hitel meg 60e Ft + a rezsi, így 1,5 év alatt kifizettük a lakást és fel is újítottuk, vettem mellé 2 garázst, egy nagy pincét is meg egy nyaralót a délegyházi tóparton, ott tette meg az első lépéseit a lányunk, autónk is volt, hogy 3 volt egyszerre.

Most így 29 évesen is ugyanazon a munkahelyen vagyok, már időközben letettem még 5 szakmát, a délegyházi házunk már nincs meg, viszont van már egy balatoni telkünk kis faházzal, a vállalkozásunkat is be kellett dönteni pár éve, de legalább még jókor szálltunk ki és már a második lányunk is megszületett, a nagyobbik meg 8 éves. Tavaly el adtuk a kis lakást is (21,5 m Ft ment el), a garázst, pincét, motorjaim, 2 autónkból is az egyiket és egy nagyobb pesti lakást vettünk csok meg minden nélkül. Egy pár éve már a bérem miatt sem panaszkodok, és van tartalékunk is de azért most már 27 illetve 29 vagyunk az másik "kor".

Hű, hát szerintem jól le vagyok maradva. Alapszakkal már végeztem aztán dolgoztam, de nem túl sokat, mert beütött a korona, azóta meg vegetatív életmódot folytatok.. bár igyekszem kihozni belőle a legtöbbet és mostanában teszem le a KRESZt. Amúgy van egy angol középfokú nyelvvizsgám, meg ha minden igaz megyek majd mesterre tovább aztán igyekszem valami gyakornoki munkát találni. Most van párom, de még nagyon az elején vagyok mindennek...

Eléggé lehangol, mikor látom, hogy mások eljegyezték egymást, megházasodtak, összeköltöztek meg gyerek lett én meg hol vagyok még attól..