22, 23 évesek, hol tartotok, mit értetek el eddig az életben? Munkahely, iskola stb.?

Én 100% le vagyok maradva, ott tartok ahol már évek ót tarthattam volna. Van egy okjs szakmám, és jelenleg egyetemre járok, ez a második évem. Mellette diákmunkázok 3 hónapja kb, de csak ilyen 50 ezer körül sikerül keresni. Ezen a mostani diákmunkán kívül dolgoztam 3 hónapot főállásban, illetve az okj-hez kellett egy hónapos gyakorlat, és ennyi. Tehát munkatapsztalat is kb nulla. Otthon élek a szüleimmel. Remélem legalább jó érzéssel tölt el valakit aki ezt olavssa és rájön, hogy előrébb jár. :') 23N

Ba diploma, középfokú nyelvvizsga, barátnő és munkahely ahol most váltok majd komolyabbra.

Szakma, érettségi, jogosítvány, spórolt pénz. Szóval sokra nem vittem.

volt egy bsc-m, mentem msc-re

22 éves vagyok van jogsim meg egy érettségim semmi több jelenleg állást keresek de ez csak egy átmeneti időszak ,késöbb szeretnék egy magánvállalkozást csinálni

Úgy érzem semmit és néha bepánikolok, hogy nem viszem semmire. Aztán igyekszem megnyugtatni magam és elengedni, mert nem mindenki egyforma és nem késő még. Néha azt is látom, hogy azért én sem pazaroltam teljesen az időmet eddig, végül is három évig jól teljesítettem az egyetemen, van egy diplomám, jövőre el akarom kezdeni a mestert és attól, hogy úgymond rendes 9-5ig munkám nem volt még, azért dolgoztam és sok mindenben fejlesztettem magam miközben nem keveset küzdöttem a mentális és a fizikai egészségemmel is. Közben van egy stabil kapcsolatom, aminek rengeteget köszönhetek és csak én érzem úgy, hogy egy kolonc vagyok a szüleim nyakán, ők egyáltalán nem. Összességében nekem ez a gondolat segít, hogy ne érezzem magam rosszul és úgy, hogy le vagyok maradva, hátha neked is segít: Amíg megteszel minden tőled telhetőt a céljaidért és itt tényleg a saját határaidat, mentális egészségedet, minden körülményt figyelembe véve értem, nem másokhoz viszonyítva, hanem tényleg MAGADHOZ képest teszel értük és nem csak szomorúan, láb lógatva vársz a változásra,addig ne aggódj, hogy más tempóban haladsz és más utat jársz be, mint mások ugyanennyi idő alatt. Tudom, hogy nehéz ebben a mindsetben lenni, nekem is az, nagyon könnyen átesek az aggódásba, önmarcangolásba, de muszáj visszarántani magunkat, mert sokkal nehezebb ténylegesen tenni a céljainkért, ha folyamatosan amiatt érezzük magunkat szarul, hogy már el kellett volna érnünk őket.

22 éves vagyok, úgy érzem én is le vagyok maradva vagy legalábbis én személy szerint örülnék neki, ha több tapasztalatom lenne. Egyetemre járok, még szeretnék tanulni ezt követően is. Viszont eddig egyáltalán nem dolgoztam még "normális" munkahelyen (tehát, ami nem ilyen alkalmi munka jellegű dolog) és ez már kezd kicsit frusztrálni, mert úgy érzem nem értek semmihez, nincsen elég tapasztalatom stb. és ez később csak nagyobb hátrány lesz. Jogsim van, de amióta megszereztem egyáltalán nem vezettem... mondjuk ezt nem bánom, mert igazából semmi szükségem nincsen rá, de valahol mégis bánt. Azt is megbántam, hogy bár több idegen nyelvet is tanultam, csak egyet tudok használható szinten (a többit szimplán elfelejtettem, mert nem használtam). Nagyon keveset kirándulok, utazok, külföldön is keveset voltam és nekem ez is valahol a tapasztalat hiánya kategória, vagy tájékozatlanság, szűk látókörűség stb., stb... lehet, hogy nem így van, nem tudom. Engem zavar. Valamint párkapcsolatom sem volt még, ami szintén egy ilyen negatív pont az életemben.