Volt hasonló veletek is? Hogyan dolgozzátok fel?

Nekem a kovetkezo idezet jutott eszembe:

"A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál."

Andersen - A kis gyufaarus lany

"Arra voltam kíváncsi, hogy másnál is volt-e ilyen és hogy hogyan bírkozott meg az igazságtalansággal."

Én közel sem voltam olyan fiatal mint Te amikor szembesültem a kapcsolati tőke erejével. De ezt hívhatjuk szerencsének is, vagy jó csillagállásnak.... mindegy.

Hozzád hasonló módon evett a fene, görcsösen ragaszkodtam ahhoz a buta meggyőződéshez, hogy az életben mindenkinek egyforma esély jár. Hát nem!

A 18 éves fiam mondta, hogy " Anya! Amin nem tudsz változtatni azt engedd már el!!!!".

Én pedig elengedtem, újrakezdtem, és már nem másokhoz mérem magamat. Te is csak ennyit tegyél, de ez legyen a minimum amit megteszel!

Kitartást Neked!😊

Arról van itt szó, hogy tpk feleslegesen gyötörted magad a jó jegyekért, mert egyrészt a kutya se nézi, csak azt, hogy a papirod meglegyen. Másrészt a tanultak zömét 1-2 éven belül úgyis elfelejted, sosem kell használnod. Ezért kár rajta feszengeni. A többiek erre hamarabb rájöttek. Lazábban vették, ezért nem készültek ki.

Mondjuk itt nagyban rátettek a szüleid is.

Valószínűleg a régi osztálytársaid rájöttek arra, hogy nem elég magolni és jó jegyeket szerezni, talpraesettnek és élelmesnek kell lenni.

Mondjuk azt nem értem, hogy miért fáj, hogy pl. az építészmérnöknek nulla a szókincse. Ha neked van, akkor örülj neki, de egy mérnöknek nem létszükség, hogy 5-ös legyen magyarból. (Tapasztalat)

Sajnos senki nem indul azonos esélyekkel és szinte mindenki elhasal párszor. Most éppen te, lehet 10 év múlva majd ők. Tanulj meg túllépni azon, hogy mi van vagy mi nincs másnak.