Más is érzett már úgy, amikor az elhúnyt családtagja házában járt, hogy feszélyezi valami, és nem érzi ott jól magát?

Én is így voltam vele mindigis. Először a nagyapám halt meg, ő nem is a házban, hanem kórházban. Ekkor még ilyen 13-14 éves lehettem és gyakran töltöttük öcsémmel a nyarat a nagymamámnál. Soha nem féltem hogy visszajönne a szelleme vagy valami, de mindig olyan feszélyezve éreztem magam, főleg éjszaka. Vagy mikor kimentem a konyhába, és beugrott az emlékkép ahogy ott eszi a kedvenc süteményét, akkor is nem csak szomorúság töltött el, hanem szintén feszélyezve éreztem magamat.

Nagymamám is meghalt körülbelül 3 éve, és szintén ugyanezt érzem abban a házban. Nem félelmet, hanem hogy teljesen másnak érzékelem az egész ház auráját mint előtte.

Pont így voltam négy éve, amikor a nagymamám meghalt. Felmentem a lakásba, hogy elhozzak pár könyvet, és olyan fura volt. Minden a helyén volt, minden úgy volt, ahogy lennie kellett. Csak a nagyi nem volt ott.

Most pont így érzem magam egy hónapja megint, mióta anyu meghalt. Itthon halt meg, de még mindig olyan fura, hogy reggel nem ül ott a konyhában kávézgatva, este nem ül a nagyszobában apuval filmet nézve, nem jön haza többé a munkából, nem főz-süt, ahogy szokott, nem beszélget már velünk, nem ad tanácsokat, meg úgy egyáltalán. Olyan, mintha még mindig itt lenne, mert a hamutartója ott van az asztalon, a cipője, táskája, másnapi ruhája kikészítve és még sorolhatnám. Hirtelen halt meg, nem voltunk rá felkészülve, hogy az egyik pillanatban még vidáman beszélgetünk, aztán a következő pillanatban már a mentősök küzdenek az életéért a nagyszobában.

Nekem még a szüleim válása után, én költöztem anyukammal, apukámhoz mentem láthatásra, ott is fura volt jo par hónapig.

Az otthonom, ami az volt másfél évtizedig, mar nem volt az otthonom, hiaba elt mindenki onnan.

tíz éve vesztettem el az apai nagyszüleimet, akik a szomszédunkban laktak. az apám azóta sem képes hozzányúlni a lakáshoz, nem rendezzük át, nem szortírozzuk, nem adjuk ki/el, csak kéthavonta egyszer felporszívózunk. ráadásul mellettünk csak egy évet éltek a haláluk előtt, de a lakás technikaliag pont ugyanúgy néz ki, mint az előző, amiben kb egész életükben laktak... szóval olyan, mintha a lakás egyszerűen fogta volna magát, és odébbjött 300 kilométerrel.

én egyedül nem vagyok hajlandó bemenni, egyszerűen olyan szinten természetellenes és "nem jó" (nem tudom máshogy megfogalmazni) abban a lakásban, hogy nem bírom el. valami annyira nem jó vele, hogy nem tudok benn rendesen lélegezni, furán hallok, szédülök... ha valaki kísér (öcsém, anya, barátnők), akkor képes vagyok bemenni, dolgokat kihozni, takarítani, de magamtól be nem megyek.

(érdekes viszont, hogyha áthozunk onnan bármilyen tárgyat (könyvet, evőeszközt, ruhákat, bármit), azt képes vagyok használni, élni vele, csak maga a lakás nem stimmel.

Bocsi, de ez inkabb ezoteria kategoria.

Szellemek meg tarsai...

Amugy reszvetem.

7, bocsi, de nem ezo...

inkább mentalitás, egészség, akármi...itt is elfér, de ott nem

semmi szó nem volt szellemekről

Én is így éreztem a nagymamám házában magam. Mivel mindenkit elsodort a szél távolabbi tájakra, a mama háza volt a nagy családi találkozó pont nagybácsikkal, unokatesókkal. 12 éves voltam, amikor mindkét nagybátyám meghalt és utána már furának éreztem azt a házat. Féltem éjszakánként, nyomasztott az egész és nagyon gyakran álmodtam az egyik nagybátyámmal ott. A gondtalan, felhőtlen, eseményekkel teli házból egy végtelen szomorú hely lett. Nem jöttek többé az unokatesók, csak mi jártunk szellemként a csendes házban. Aztán a nagypapám halálakor ez még hatványozottabb lett, majd a nagymamám után végképp nehezemre esett akárcsak belépni is az ajtón. Idegennek, rossznak éreztem az auráját.

Felajánlották, hogy újítsuk fel, költözzünk oda a párommal, de képtelen voltam egyáltalán csak gondolni is erre. Apu is ugyanígy érzett, a lehető legkevesebbszer ment oda. Zokogva adtuk el, de a mai napig nagyon feszélyez már az is, ha csak elmegyünk a ház előtt és belátok az udvarba. Nemcsak a keserédes emlékek miatt. Nagyon fura.