Mire gondoltok amikor megláttok egy fiatal huszonéves párt két kicsi babával?

Igen, pontosan ezért érdekel, hogy más hogy tudja fiatalon felépíteni az életét, hogy inspirálódjak belőle, hátha tanulok valamit. Abszolút nem volt rosszindulat az írásom mögött. Más zsebében meg nem turkálok,

Ezért nem kérdezek erről soha senkit, így kiírtam hát egy anonim oldalra magamból :D.

Ha látszik rajtuk, hogy kis elhanyagoltak, szeretetlenek (a szülők is) akkor nagyon sajnálom őket...mi vár még rájuk...

Ha egy vidám fiatal család és úgytűnik, hogy egzisztenciálisan és mentálisan is rendben vannak, akkor nagyon jó érzés nézegetni őket egy pár pillanatig.

Én örömmel, nem "csodálkozással" nézem meg a kisgyerekes fiatalokat, különösen ha sugárzik róluk, hogy örülnek a gyermekeiknek. Így legalább ezek a gyerekek megkapják az esélyt, hogy kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak. Örülök, hogy Nekik összejött. Én is szívesen szültem volna fiatalon: nem jött össze. Számomra szívet melengető látni, hogy fiatalok milyen figyelemmel, gondoskodással fordulnak a kicsik felé.

Azt viszont el tudom képzelni, hogy Téged sokkal fiatalabbnak néznek a korodnál és azért "csodálkoznak". Egy alacsony növésű és mindig kislányos arcú ismerősöm pl. úgy járt, hogy egyetem után szült és amikor a 2-4 éves gyerekeivel a játszótéren ücsörgött, odajött hozzá egy megmondónéni és jól megmondta, hogy magának még az iskolapadban lenne a helye...! Ma valahogy nagyon nehéz lett jól besaccolni az életkorokat, tizenévesek sminkelik magukat harmincasnak, harmincasok tudnak minden igyekezet nélkül húszasoknak látszani.

A fogalmazásodon látszik, hogy tanult és gondolkodó ember vagy, teljesen hihető, hogy képes vagy megállni a lábadon fiatalon is, nincs szükséged arra, hogy mindent aládtoljanak. Vagyis nagyon valószínű, hogy a képességeidnek, elköteleződésednek sokat köszönhetsz.