Miért nem bírom az általános, mindennapi feszültséget?
Egyszerűen utálom, hogy itt kell lennem és gyakorlatoznom, tanulnom és szakdogát kellene írnom. Legszívesebben egész nap csak összegömbölyödve feküdnék a sötétben.
Társasági életem nincs, párkapcsolatom nincs, senki sincs, aki egy pillanatra is el tudná velem felejtetni ezt a kínlódást. A párkapcsolat téma is eléggé idegesít, elképzelni nem tudom, hogy hogy lesz nekem újra barátnőm.
Egyszerűen stresszelek és tényleg nem tudom már, hogy mit csináljak, hogy lazuljak el úgy, hogy mellette még eredményes is legyek és megfeleljek az elvárásoknak. Akár az iskolainak, akár a társadalmiaknak.
Mert agyalsz, stresszelsz, emiatt feszült vagy, a feszültségtől meg agyalni kezdessz, meg full negatívkodni. Igen, ez egy klasszikus ördögi kör, de ki lehet belőle lépni, ha akarsz. Hülyeségnek fog hangzani, pedig teljesen komolyan mondom: az agyadat kapcsold át a pozitív gondolkodás módra. Kapsz levegőt, van mit enned, innod, nem vagy nyomorék, nem vagy vak. A többi dologért meg tenni kell, és majd kialakul. Fejezd be az agyalást, sétálj, nézd az embereket, fákat, adj magadban hálát azért amid van. És:
Pont ide vág, asszem egy filmben volt:
- Engem senki se szeret, engem mindenki utál.
- Mosolyogj te barom! :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!