Elmondjam a nővéremnek és a szüleimnek?

Sziasztok!

Bocsi, ha hosszú lesz. Igaz sztori, tudom, hihetetlen.

Nővérem 26, én 24 vagyok (szintén lány). Fél évvel ezelőttig a nővérembe nagyon szerelmes volt egy fiú, most legyen Roland. A nővérem talonban tartotta, majd közölte vele face-n, hogy eljegyezték. Roland erre elég durva jelzőkkel illette, olcsó nőtől a gonosz hazugon keresztül az önző kasztráló féregig. Meg hogy más elgázolná a helyében. Nagyon összevesztek, azóta nem beszéltek.

De a lényeg: nővérem egy hete éjfél körül jött haza egy kietlen úton, amikor megtámadták, megverték és meg is erőszakolták. Roland hajnali kettőkor arra ment haza (pultosként dolgozik egy kocsmában), ő találta meg a nővéremet eszméletlenül, mindenhol vérezve. Mentőt meg rendőrt hívott, meg felhívott engem is Messengeren, hogy mi történt. Hál Istennek épp ébren voltam.

Az orvos azt mondta, nem szenvedett a nővérem semmi maradandó sérülést, terhes sem lett, fel fog épülni, két bordája tört el. Azt is mondta, hogy ha nem találnak rá, már nem élne.

Beszéltem azóta Rolanddal, szűkszavúan annyit kérdezett, hogy fel fog-e épülni a nővérem. Mondtam, hogy igen. Nagyon meg akartam és akarom neki hálálni, amit tett. Azt mondta, még az ellenségét sem hagyja meghalni, senki sem tartozik hálával. De azt momdta, ha már meg akarom hálálni valahogy, akkor ne mondjam el a nővéremnek, hogy

őneki (is) köszönheti az életét, mert hallani sem akar a nővéremről, semmilyen formában, köszönet-nyilvánítas céljából sem akarja hallani a hangját.

A rendőrök kihallgatták, mint tanút, az adatai zártan kezelését kérte, nekik is elmondta, miért.

A nővérem és a szüleim nem ismerik Roland szerepét az esetben, el kéne nekik mondanom? Én hol elmondanám, hol nem.