Van olyan, aki nem ért egyet azzal, hogy a fiatal éveink a legszebbek?

Ezek egyéntől függnek és a körülményektől. Én fiatal huszonévesként elvesztettem a családomat, így a te korodban olyan problémák voltak rajtam, amikkel a legtöbb embernek 40-50 felett kell csak szembesülni. Nyilván ezért én sem mondanám, hogy azok lettek volna a legjobb éveim. Nekem 26 éves koromtól volt egy sokkal jobb periiódusom, de mindig lesz fel is út, le is út, ezért rossz passzban is próbáld a legjobbat meglátni.

És honnan tudod, hogy milyen lesz az elkövetkező 20-40-50..., vagy ki tudja, hány éved? Most még egyáltalán nincs is összehasonlítási alapod.

Egyénfüggő. Azok szokták az ilyeneket mondani, akiknek valami félrecsúszott az életükben és egyre rosszabb körülmények között élnek. Így nosztalgikusan emlékeznek inkább vissza és magukat vígasztalják rajtad keresztül is.

Én nagyjából 2 éve érzem ténylegesen azt, hogy csodás az életem. Nem azért, mert nem történik semmi rossz, hanem egyszerűen csak sikerült elérnem valami olyan belső egyensúlyi állapothoz, amit nem cserélnék el semmiért. Mindenféle szempontból rendben van az életem és mostanában érzem azt, hogy élek, enyém a világ és megtehetek bármit, amit csak szeretnék. Most nemrég, a 30. szülinapomon egy kicsit számot vetettem az életemmel és én egyértelműen azt gondolom, hogy az utóbbi 2 év volt életem legszebb 2 éve és csak remélni tudom, hogy ez felfelé ível továbbra is. :)

Nekem úgy 25 évesen kezdődött igazán az életem. Ekkorra értem el normális anyagi színvonalat, ekkorra fejeztem be a terápiát, amit a gyerekkori traumáim miatt kellett igénybe vennem, ekkorra lett önismeretem, ekkorra tanultam meg szeretni és elfogadni magam, ekkor lett szabadidőm és kezdhettem több időt tölteni a hobbijaimmal. Azóta minden évem egyre jobb, ha fizetnének sem szeretnék visszamenni az időben.