Azok, akiknek nem sikerült elérni dolgokat, hiába küzdött érte... ti hogy birkóztok meg azzal, hogy “örülj a másik ember boldogságának”? Főleg ha sok kudarc volt màr...

Mindenki el tudja érni azt amit nagyon aka- ez egy veszélyes mondat és a mondvacsinàlt szakemberek is elöszerettel hangoztatják. Pedig ez egyszerűen nem igaz. Az igaz, hogy sokkal többet elérhetünk, mint amit a saját észlelésünk mutat, de az nem bármi és hiába akarsz te valamit nagyon, ha az bizonyos tényezők miatt egyszerűen nem lehetséges. Mert hozol magaddal csomagot, családi mintàkat egy családi hátteret, szociális közeget...stb. Ez mind-mind befolyásolja azt hogy honnan és hova akarsz eljutni. És hogy sikerülhet-e. Nem szabad ráhúzni skatulyákat az egyénekre, mint amiket te is írtàl, mert te azokat a dolgokat úgy élted meg, ahogy. Erre mondom, hogy nem indulunk egy helyről, mások a lehetőségeink és az elérendő céljaink is. Szép dolog amit leírtál valóban, de ezek a te értékeid és a te meglátásaid. Azt màr nem kell megmondani, hogy másnak is legyen ez, pláne ha valaki szintén tapasztalati szinten szeretne megvalósítani valamit (akár azt amin te már túl vagy). Mellesleg-ez akár tetszik akár nem-szerencse is kell az élethez, mert nem mindenki kap egyforma lehetőségeket-és ez már függ a szociális hálótól is gyakran, ami körülvesz. Igen van, akiknek sikerül, de sajnos nem elég reprezentativ ahhoz, hogy releváns lehessen. Nekem talán az elfogadáson kell dolgoznom, hogy amit szeretnék, az lehet, hogy az én körülményeimmel egyszerűen nem reális. És kerüljünk ki a celeb meg egyéb hasonlatokból, mert minimálisan sem vagyok érintett semmilyen álomvilágban semmilyen szinten.