Egy gyenge képességekkel rendelkező ember hogyan építse fel az életét?

Közepes erősségű kihívásokkal. Vegyük például a sulit. Ha tudom, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de érdekel az informatika, nem megyek mérnökinfóra... Viszont rengeteg felsőoktatási és állami szakképzés van, amit (ugyan sok munkával) el lehet végezni, és van mellette életed. Viszont meg tudsz belőle élni, azt szereted amit csinálsz, és a további fejlődés lehetősége konkrétan végtelen.

És lehet hogy az IQ-ban gyenge vagy, de nem csak egy típusú intelligencia létezik. Az életben való érvényesüléshez mérföldekkel fontosabb az érzelmi és szociális intelligencia. Ha pl a párkapcsolatokra gondolsz, nem az az elsődleges szempont hogy minél magasabb szinten diskuráljunk a fizika és az orvostudomány rejtélyeiről, hanem hogy harmóniában, szeretetben éljünk egymással, ha szomorú a párod meg tudd vígasztalni, ha támasz kell neki állj mellette, ha vita van azt éretten, a másik sértegetése nélkül rendezni tudjátok. Ha nem vagy primitív buta aki leéget a barátaim előtt, akkor mindegy mennyire vagy "okos".

Az ügyes nem egyenlő az okossal. Nem kell pengének lenned hogy érvényesülj, ahhoz amolyan életrevalóság kell. Nem az kell, hogy diplomád legyen, hanem hogy (nyilván minimum okj végzettség mellett) kapcsolatokat tudj építeni. Nem az kell, hogy kívűlről tudd a funkcionális anatómia tankönyv mind a 250 oldalát, hanem hogy minden témáról legyen egy kis fogalmad, ne keverd a vírust a baktériummal, tudd mi a különbség a nettó és a bruttó között, ne hidd el hogy a citrom gyógyítja a rákot meg hasonlók, szóval legyen alapműveltséged, ami ahhoz kell, hogy kellemes beszélgetőpartner legyél.

És a legfontosabb, a hozzáállás. Mindig próbáld a lehető legtöbbet kihozni minden helyzetből, és persze magadbol is. Attól, hogy tisztában vagy a gyengeségeiddel, még ugyanúgy legyél tisztában az erősségeiddel. Ne hagyd, hogy a saját hülyeséged lehúzzon...

Nem sikerült, munkanélküli vagyok.

Fizikai munkára alkalmatlan vagyok gyenge, vékony nőként. Nincs kézügyességem, "érzék" vagy "érzés" (nem tudom, mi a megfelelő kifejezés erre) bennem a dolgokhoz. Lassú vagyok, emiatt még a takarítónői, konyhai munka is kilőve, nemhogy a gyártósori operátori.

Maradna valami szellemi munka, de csak -NA, mert ahhoz többnyire diploma és nyelvtudás kell, az agyam pedig alkalmatlan ilyen szintű tanulásra és a tanultak alkalmazására.

Ja, a kommunikációs és szociális készségek hiányát el ne felejtsem megemlíteni.

Egyéb okokból jelenleg nem tudok közmunkát vállalni, de mihelyt tudok, az lesz, és kb. imádkozom, hogy legalább ott megfeleljek, mert nyilván az önkormányzat sem szereti ám, ha valaki fél napig söpör annyit, amennyit más 1 óra alatt letud...

Tudom, kitől örököltem ezt a gyalázatos képességprofilt, ő sem volt jó soha semmire. Csak akkoriban, mivel gazdag család legkisebb lánya volt, egy szegény fiú elvette (bár utálta), és el-, vagyis konkrétan szó szerint életben tartotta. Esetemben ez már nem jön szóba, úgyhogy élek, amíg a családom is, utána vége...

#5

Azért a szüleid/felmenőid csak részben hibásak, hogy te életképtelen vagy. Igaz, hogy anyagi háttértől nagyon függ, de ha lenne kitartásod, sokmindent el tudnál érni.

Kéne neked egy kis egotuning, mert így tényleg csak sajnáltatod magad.

En is igy vagyok.

Fizikailag gyenge szar vagyok, lassan dolgozom, szocialis kezsegeim 0-hoz konvergalnak. Kezugyessegem sincs. Muveszetekhez sem ertek, kreativitasom sincs. Ugy jartam, mint az 5-os norokona, csak ferfikent, es kimentem kulfoldre, Azsiaba.

Ami elonyomre szol, hogy az IQ-m magas es konnyen fogadok be uj informaciot, konnyen tanulok nyelveket.

Per pillanat van itt egy picsanyi fold, azt muvelem, persze a szar fizikumommal, csigatempoban. Tegnap es ma arkot astam, kb. 15 meternyit, amit mas par ora alatt megcsinal. Mivel magamnak dolgozom, senki nem csesz le az eszeveszett tempo miatt.

Nem vagyok szupergazdag, de nincsenek anyagi gondok.