Van valami jópofa gyerekkori emléketek az akkori gondolataitokról?

Na jó, egy mégis beugrott, bár ez nem a legjobb.

Mikor kisgyerekként néztem a tévében a Scooby-Doo rajzfilmsorozatot, mindig úgy értettem a főcímdal egyik sorát, hogy "Nyomás kapd el hát, végre hagyjuk a Dunát!".

Persze tudom, hogy mitől volt ez. Csak a budapesti nagymamánknál tudtunk Cartoon Networköt nézni, (mert a mi tévénk otthon csak a jó öreg RTL-TV2-M1 szenthármast fogta), és azt olyan ovis fejjel már tudtam, hogy Dunának hívják azt a folyót, ahol mindig áthaladtunk a 7-es busszal a Keletitől a mamám felé.

Aztán mikor egyszer otthon hangosan elénekeltem ezt a dalt, a szüleim nevetve elmagyarázták, hogy valójában "dumát" mondanak abban a bizonyos sorban.

Pedig én a fejemben már rég megszültem azt a jelenetet, ahogy Fred, Vilma, Diana, Bozont és Scooby az Erzsébet híd korlátjának támaszkodva gyönyörködnek a Dunában, valaki pedig sürgeti őket, hogy haladjanak már, erre nincs idő!

Nekem hirtelen néhány furcsa szavam jutott eszembe. Például azt mondtam, hogy “harvad” a virág, a főtt tojást golyós tojásként emlegettem és kizárólag csak a fehérjét voltam hajlandó megenni, az egészben hagyott almát pedig bogyós almának hívtam.

+ sztori: Óvónéni az oviban megkérdezett mindenkit, hogy az anyukáját vagy az apukáját szereti jobban, én pedig elmondások alapján kioktattam, hogy lehet ilyen kérdést feltenni, amikor én nem tudok különbséget tenni a két szülőm között.