Családotokkal kapcsolatban voltak ilyen gondolataitok?

Igen volt ilyen érzésem. Változni fog. Próbálj meg nem bele folyni és ha rád szállnak ne foglalkozz vele, legyen benned az hogy több szeretnél lenni náluk. Mikor véglegesen ártó környezetnem ítéled meg őket, akkor próbálj meg keveset velük lenni. Nem tudom hány éves vagy, de van amikor elég messze kell el menni.

Engem egész életemben bántalmaztak, így emberként sem tudok rájuk tekinteni, nem is tartom velük a kapcsolatot már több, mint egy évtizede. Egyáltalán nem gondolom úgy, hogy bárkit is kivételes bánásmódban kellene részesíteni, csak azért, mert vérrokon. Sokkal többre értékelem azokat az emberi kapcsolataimat, akiket én választottam, azok helyett, amikkel muszáj volt együtt élnem. Szerintem nálad azért nem ilyen extrém a helyzet, hogy a kapcsolat megszakítását javasoljam, de egész biztosan jót tenne egy kis távolság. Azon dolgozz, hogy mihamarabb kikerülj ebből a környezetből (ennél még a kollégium vagy társbérlet is jobb) és koncentrálj arra, hogy tőlük függetlenül építsd fel az életed. Ha ritkábban találkoztok, beszéltek, akkor megtanuljátok jobban értékelni az együtt töltött időt és a napi frusztrációkat sem egymáson vezetitek le.

Ebben addig nem lehetsz biztos, amíg nem próbálod meg, láttam már cifrább példákat is a változásra. Mindenesetre ha ekkor sem változik semmi, akkor megteheted, hogy minimalizálod vagy hanyagolod a kapcsolattartást, megteheted, hogy csak nyilvános helyen találkozol velük, vagy azt, hogy felállsz a családi vacsora közepén és hazamész, ha rázendítenek, amikor ott vagy. Egy a biztos, rosszabb nem lesz, mint amiben most vagy.

Hasonló cipőben jártam én is amikor kamasz voltam, úgyéreztem nem illek bele a családi keretbe. Én nagyvilági voltam és ha valamit akartam megtettem mindent érte, ha kelett akaratosan is és nem érdekelt a mások véleménye vagy ha valakit megbántok, nem félve a szégyentől és, hogy kilógok a sorból. A családom viszont egy standard srácot szerettek volna faragni belőlem aki jótanuló, aranyos kedves fiú és a többi. Nagyon lázadtam ez ellen és a mai napig is megvan sokszor a saját véleményem amik nagyban eltérnek az övéjüktől. Voltak idők amikor nem beszéltem meg velük semmit. Azonban volt egy korszakom amikor ráébredtem, mit megtesznek azért, hogy jó sorsom legyen. Az eggyik legjobb iskolába járhatok, megteremtve minden körülmény ahhoz ami szükséges korai éveimben és természeetesen szeretnek, mert törődnek velem, sosem mondják azt, hogy nem érünk rád édes fiam. Én nem változtam sokat azóta, ugyan úgy megvan a személyiségem és az egyéni gondolkozásom a véleményeimmel együtt, csak már tisztelem a szüleimet és elfogadva szeretem őket olyannak amilyenek. Bárhogy is nézem, sok mindent köszönhetek annak, hogy jó élet körülményekkel voltam megáldva és nagyrészüket nekik köszönhetem. Mellesleg akire ütöttem a családból az a kereszt apám, ő hasonlóan fekete bárányként nőtt fel. Akárhogy is nézed a családodat nem tudod megváltoztatni, csak azért lehet hálás már alapból, hogy életet adtak neked, ha később nem is tudod a dolgokat olyan ra fordítani, hogy béke legyen és elfogadás, akkor légy a bölcsebb és fogadd el azt, hogy te más vagy és őkeet tiszteld. Járd az utad ahogy kell.